Savanyított fokhagyma

Eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné a savanyúságot (bár biztos van), úgyhogy nézzünk be kicsit a műanyagdobozos csalamádé és a gyári ubi mögé. Savanyítani nagyjából bármilyen zöldséget lehet, bár nem mindig éri meg... 

A fokhagyma viszont pont egy olyan dolog, ami mindenféle felhasználásban sikert arat: ehető nyersen, süthető, főzhető, utánízesíthetünk vele, na és persze savanyítható. 

Nagyon vonzó tulajdonsága, hogy nem leszel tőle büdi, mint a nyers verziótól. Viszont megmarad a ropogós állaga és a kis gerezdek szépen mutatnak tálaláskor.

Nem egy ötperces meló mondjuk, de megéri, mert egyszerre több üveggel is eltehetünk, ami aztán jó sokáig kitart. Na nézzük.

Tudnivalók

Adagok: Ízlés szerint több/kevesebb ízesítő belevaló foglalja el a helyet, illetve a fokhagyma gerezdek nagyságától függ a végső adag - inkább legyen eggyel több üveged, mint megpucolt és otthontalan gerezded.

Időigény: mennyiségtől függően az előkészítés nagyjából félóra-óra. A kész művet lezárva két hétig kell érlelni.

Tippek: 

A fokhagyma bár viszonylag sokáig frissen tartható, azért ne legyen tavalyi, fenekéből csírákkal kilógó. Ha frissen vásárolod, erős markolós vizsgálattal ellenőrizd, hogy nem-e puha valahol vagy nem üres-e valamelyik gerezd.

A kapornál legjobb, ha frisset választasz, de a szárított is megteszi. A képen szereplő üvegekbe utóbbi került, bizonyítottan beválik az is. Azért időnként nem árt ellenőrizni, hogy a betárazott szárított fűszereid hogy érzik magukat a szekrényben, mert ki hinné, de ezeknek is van lejárati dátuma.

Az ecet és víz arányokat igazgatva vagy kisebb százalékos ecetet használva alakítani tudod a fokhagyma savanyúságát. Ízlése válogatja, nekem a lenti arány bejött (nem durván ecetes).

Az üvegek lehetnek bármilyen kupakos befőttesüvegre hajazó darabok, a lényeg, hogy a teteje megfeleljen befőzési célra. Magyarul vagy bolti befőtt/savanyúság üvegét hasznosítsd újra, vagy pedig olyat vegyél, ami kifejezetten erre való: kezdőknek javaslom a pukkanókupakos megoldást, ami a kupak közepén levő dudorról ismerhető fel. Dudor a lezárt üveg kihűlése során egyszer csak pukkan egyet, mivel a hőhatás miatt "beszívódik", te pedig ekkor megnyugszol, hogy tényleg befőztél.

Csírátlanítás. Sírva röhögtem, amikor először hallottam ezt a szót, de fontos, tudni kell és alkalmazni. Akármilyen ügyesen kimosogatod az (akár tisztának kinéző, vadiúj) üveget, tuti marad benne valami szutyok, ami nem kell bele. Eddig a legjobb megoldásnak az bizonyult, ha a címke levakarása, mosogatás és alapos öblítés után még vizesen egy percig mikróztam max teljesítményen. Odabent érdemes hagyni lehűlni, mielőtt kiveszed, de tökre csírátlan és savanyúságra felkészült lesz.

A fokhagyma színe az érlelés során nagyon gyanús zöldeskék árnyalatra fog változni. Nem kell megijedni, mert anyukám megmondta, hogy ez a kicsapódó kén. Aki nem hiszi, guglizza meg (én meggugliztam és tényleg).

Hozzávalók és elkészítés

• 2-3 kisebb üveg
• 25-30 dkg fokhagyma
• fél dl ecet (20%)
• 3 dl víz
• 1,5 ek. kristálycukor
• 1,5 ek. só
• kapor
• babérlevél (üvegenként 1-2 nagyobb)
• egész feketebors
• mustármag

Megpucoljuk a fokhagymákat. A legegyszerűbb része, de a leghosszabb is. Idegóvó módszer: a kés lapjával tehénkedj rá a gerezdre, így picit megroppan és levehető az egyébként ragaszkodó héj is.

A már rutinosan csírátlanított üvegek alján megágyazunk: kapor, babérlevél, borsszemek és mustármag. (A képen látható, hogy a felöntés után úgyis felúsznak a kisebb egyedek.)

Telepakoljuk fokhagymával - lehetőleg teljesen tele, mert a gerezd is felfelé tör.

A vizet, az ecetet, a cukrot és a sót egyben felfőzzük. Ha már forr, óvatosan ráöntjük a fokhagymákra és rögtön le is zárjuk.

Most jön az okosság. Egy nagyobb fazekat kibélelünk (részemről konyharuhával), beleállítjuk a lezárt üvegeket és forró vizet engedünk rá. Így az egész csomagot addig főzzük, amíg az üvegekben el nem kezdenek buborékok felfelé szállni. 

Ekkor kivesszük (fogókesztyű hasznos lehet), szárazra töröljük és hagyjuk kihűlni. Két hét érlelés után fogyasztható.

Tálalás:

Egyedüli savanyúságként tökéletes, de ha többfélét tálalunk (főleg ha egy tányéron), inkább a kevésbé csípős vagy karakteres fajtákat válasszuk mellé. Illik például a céklához és bármilyen furcsa, az édes befőttekhez is. 

Jó étvágyat! :)