Palacsinta - édes variációk

A palacsintát nagy eséllyel senkinek sem kell bemutatni, ismerjük, szeretjük, esszük. Tapasztalatom szerint viszont az emberek valamiért nem szeretik maguk megsütni, inkább kipillogják, hogy valaki más készítse el. 

Megértem, priceless érzés, amikor eléd rakják a csodát, de érdemes akár egyedül is nekiállni, mert egyrészt nagyon egyszerű, másrészt ha nincs körülötted senki, akinek pilloghatnál egy jó kis lekvárosért, akkor sem kell helyette nasi gyanánt elővenni egy tábla csokit.

Tudnivalók

Adagok: tojásalapon számolunk, egy tojásnyi adagból 4-5 palacsinta lesz.

Időigény: expressz kategória, mivel a tésztát összerakni 2 perc, kisütni darabonként ugyanannyi, így 1-2 főre pikkpakk megvan. (Egyszer egy vendégségnek köszönhetően kisütöttem 56 darab palacsintát. Na, az már fájt.)

Tippek:

A palacsintatésztának millióféle alapreceptje van, javaslom a lentit kipróbálni és íz alapján kísérletezni tovább az arányokkal, a hozzávalókkal vagy a sűrűséggel.

A tésztához használt folyékony hozzávaló tekintetében sokan a szódavízre esküsznek, én a tejes verziót kedvelem, kicsit teltebb lesz tőle az eredmény. Ahogy a pelmenyinél, itt is helyettesíthető vagy akár kombinálható a kettő, sőt ha egyik sincs otthon, sima vízzel is "felhúzható" a tészta. 

A liszt alapesetben egyszerű finomliszt, de ha diétázol/allergiás vagy, természetesen helyettesíthető más fajtával is. A szitálás ez esetben sem kötelező, de picit könnyít a tészta állagán és kiszűrheted vele az esetleg benne felejtett apró koszokat, pelyvát (ez inkább a bio/házi jellegű lisztekre érvényes).

Újítók és egészségesen élők itt is bevethetik a zabpelyhet - akár szárazon a tésztába keverve, akár töltelékként: valamilyen ízesítővel teljesen puhára, kásásra főzött állapotban.

A palacsinta vastagsági kategóriája klasszikus esetben a papírvékony - gondoljunk csak a strandon a csokiöntetes-tejszínhabos gofri mellett a papírtányérról lelógó imádatra. Ízlések és pofonok, a töltelék-tészta arányt mindenki döntse el maga. A vastagsággal kétféle módon játszhatsz: sűrűbb tésztát keversz (kevesebb tej/szóda), vagy ha már híg a tésztád, mégis pufibb korongot szeretnél, egyszerűen több tésztát önts a serpenyőbe.

A lényeg az egészben persze a töltelék, ami nagyjából bármi lehet, de tényleg. Lekvárok, dzsemek, öntetek, szirupok, pudingok, kakaópor, nutella, gyümölcsök, mák, joghurttal lazított müzli, kókusz, tejberizs.... Nézzük a piacvezető, de nem üveges/dobozos turbóanyagokat:

1. Túrós

• 25 dkg túró
• 1 ek. tejföl
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1-2 ek. porcukor
• 1 kk. citromhéj
• + ízlés szerint mazsola

Mindent összekeverünk, legalább pár percig állni hagyjuk palacsintába töltés előtt, hogy összebarátkozzanak.

 

2. Csokis

• 2,5 dl tej
• 1 ek. porcukor
• 1 tk. kristálycukor
• 5 dkg étcsokoládé (fél tábla)
• 1 tojássárgája

A tejet a porcukorral feltesszük főni, közben a tojássárgáját a kristálycukorral habosra keverjük. A tejbe beledobjuk a csokikockákat és a sárgázott cukrot, folyamatosan keverve pár perc alatt sűrűre főzzük (minél tovább főzöd, annál jobban összeáll, mint a puding). Tökéletes hozzá a banán és az eper.

3. Túrórudis (a második képen szerepel alant - nemrég tanultam, világbajnok ötlet)

A palacsintába egy egész túrórudit csomagolunk és közepes teljesítményen kb. 10 másodpercig mikrózzuk, hogy a rudi beleolvadjon a ruhájába. 

3. Almás-fahéjas

• 1 alma
• 1-2 tk. kristálycukor
• fahéj

Az almát kisebb kockákra vágjuk, majd a cukorral, a fahéjjal és pici vízzel addig kevergetjük közepes lángon, amíg megpuhul.

4. Gesztenyés

• 25 dkg gesztenyepüré
• 2,5 dl tejszín

A tejszínt közepes lángon megmelegítjük (nem kell forralni), majd alaposan összekeverjük az áttört gesztenyével. Ha nem pürével, hanem masszával dolgozunk (utóbbi natúr), ízlés szerint vaníliás vagy kristálycukorral, illetve rumaromával ízesíthetjük.

Hozzávalók és elkészítés

• 1 tojás
• 3 púpos ek. liszt
• fél ek. kristálycukor
• csipet só
• 3-4 dl tej
• + sütéshez: olaj

A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a tojást, cukrot és a sót, majd a tejet folyamatosan adagolva az egészet homogén tésztává keverjük. Érdemes kézi robotgéppel dolgozni, egyenletesebb lesz az eredmény. Sütés előtt nem árt egy kevés olajat a tésztához is keverni, így biztosan nem ragad le.

Palacsintasütő serpenyőben kb. fél evőkanálnyi olajat hevítünk, ha már forró, nagyjából egy merőkanálnyi tésztát egyenletesen belecsorgatunk-eloszlatunk. Ha a széle már pirul és középen sem folyékony, palacsintafordító lapáttal vagy ügyesen feldobva megfordítjuk. Vigyázat, a második oldala nagyon gyorsan kész, mehet is a tányérra. 

Tálalás: 

Klasszikus tálalás a sima feltekert design, emellett bármilyen formában is kerül a tányérra, érdemes a tetejére is tenni némi tölteléket: csokiszósz csorgatva, kókuszreszelék, kakaópor, porcukor, stb. 

Ezen túl leginkább töltelékfüggő, tehát a folyékonyabb verzióknál csomagoljunk (mint a bejglit): két oldalát kicsit behajtva tekerjük fel.

Háromszögelve is remekül néz ki, ezt inkább pudingállagú vagy szilárd (pl. gyümölcs) tölteléknél érdemes kipróbálni: félbehajtjuk, majd a felet megint félbe. 

Ha lenyűgözendő vendégeink, finnyás gyerekünk vagy sok időnk van, palasushit is készíthetünk tejberizs-jellegű és színes gyümölcsös turbóanyagokkal: a szorosan feltekert palacsintát kb. 3 cm-es karikákra vágjuk és kis makik gyanánt sorakoztathatjuk őket a tányérra.  

Plusz dekoranyagok: mentalevél, tejszínhab, csokiforgács és csokidísz, szirupok, a tésztába esetleg ételfesték...

Pelmenyi

A pelmenyit ismered, legfeljebb nem tudsz róla. Lehet, hogy raviolinak hívod vagy derelyének vagy tudodazatöltöttcuccnak és kicsit máshogy emlékszel rá, mint ahogy az eredeti orosz receptek szólnak, de ismered. És szereted, mert a saját ízlésedre szabhatod.

Mint minden rendes klasszikus fogásnak, a pelmenyinek is rengeteg "igazi" receptje van. Bár az orosz konyha egyik alapétele, már kevesen készítik otthon, hiszen minden boltban kapható mirelit formában is. 

Itthon is megtaláljuk az orosz ételeket kínáló üzletekben, de ha van pár óránk meg néhány plusz segítő kéz, érdemes otthon megalkotni. Így biztosan olyan lesz, amilyet szeretnénk, biztosra mondhatjuk a vendégeinknek, hogy miből készült és nem utolsó sorban meglapogathatjuk a vállunkat, hogy igen, megcsináltuk.

Mivel a pelmenyi eléggé laktató, egyfogásos vacsoraként is tálalható - ami ráadásul állati gyors is tud lenni, ha előzőleg egyes adagokban lefagyasztottuk. Jótanács: ha már nekiállsz, csináld nagy tételben és tárazd be a frigóba.

Tudnivalók

Adagok: az egyes pelmenyik méretét te alakítod, a kedves fogyasztó pedig ránézésre meg fogja tudni mondani, hány darabra van hitelesítve (a pelmenyi nem nő meg főzés közben). A lenti receptben megadott mennyiségből kb. 100 kisebb darab születik - viszonyításképpen az én fotóimon nagyobbak szerepelnek.

Időigény: tészta és töltelék előkészítése-pihentetése 1 óra, plusz a formázás, ami abszolút tőled függ. Nyugi, 10-20  után rááll a kezed és begyorsulsz. A főzés nagyjából 15 perc. 

Tippek:

A hozzávalókhoz ez esetben nyugodtan lehet lezseren állni: 

• cserélni/pótolni a tejet vízzel (egyes orosz háziasszonyok ráadásul a szódavízre esküsznek): számolj vele, hogy a vizes tészta sűrűbb lesz, 
• variálni a húsféléket: legtöbbször fele-fele arányban készítik sertés- és marhahúsból, de gyakorlatilag bármilyen darált hús alkalmas hozzá (csirke, pulyka, bárány, stb.),
• hozzáadni fűszereket (fokhagyma, majoranna, stb.),
• a hagyma mennyiségével alakítani az állagot: minél több a töltelékben a hagyma, annál puhább a pelmenyi.

A hús (akár egyben, akár darált formában vásárolod) legyen zsírosabb, ettől lesz a kész pelmenyi ízes, szaftos, finom. Ha mégis szárazabb hússal dolgozol, jót tesz a tölteléknek némi hozzádarált szalonna.

A töltelék a rokon töltött tésztákhoz hasonlóan nem csak darált hús lehet. Készítik sajttal, gombával, különféle halakkal, fűszeres paradicsomos vagy krumplis-gombás töltelékkel, sonkával.....és még ezerféle módon.

Az ízesítésnek és variálásnak nincs vége a főzéssel, hiszen tálaláskor kerülnek rá az igazi ízesítők. A leggyakoribb tálalási forma a tejföl-újhagyma kombó, az ecettel meglocsolva vagy vajjal-kaporral tálalás.

Az ecetszeretők számára érdekes megoldás lehet még a belőle készült öntet: mustár, ecet és őrölt feketebors keveréke pici vízzel hígítva. Mint minden tésztaételnek, a pelmenyinek is jól áll az olaszos ízvilág, mondjuk egy fokhagyma-alapú bazsalikomos paradicsomszósz.

Hozzávalók és elkészítés

Tészta:

• 2,5 dl tej
• 1 tojás
• 1 ek. olaj
• 1 tk. só
• 50 dkg liszt

 Töltelék:

• 35 dkg sertéshús
• 35 dkg marhahús
• 20 dkg hagyma
• só, bors

 Főzéshez: babérlevél, egész bors, só

A lisztet egy tálba szitáljuk (a szitálás jó minőségű lisztnél ma már nem fontos, de arra jó, hogy kis göbök ne maradjanak benne - plusz kicsit könnyebb lesz a tészta a "levegőztetés" után), kis mélyedést alkotunk a közepébe. 

A tojást a sóval felverjük, a mélyedést használva hozzákeverjük a liszthez és apránként az olajat és tejet is hozzádolgozva összegyúrjuk a tésztát. (Gépet dagasztókarral legfeljebb az elején használjunk.) Akkor jó, ha rugalmas, kézhez nem ragadó állagú - ha ezt elértük, ne lisztezzük tovább, formázzuk golyóba, csomagoljuk fóliába és pihentessük 40-50 percig. 

Félóra szabadfoglalkozás, majd mielőtt vége a tésztaszundinak, a húst a hagymával együtt ledaráljuk, sózzuk, borsozzuk. 

A tésztát 3-4 részre osztjuk és csak az a darab legyen a fólián kívül, amit épp használunk, így elkerüljük a várakozó tészta száradását (kicserepesedik, mint a szád a hidegben - ez szépen látszik a lenti képen, mert lassan formáztam). Nagyon vékonyra, 1-2 mm-esre nyújtjuk, majd egy pohárral vagy kiszúróformával köröket vágunk ki a tésztából (részemről kb. 7 cm átmérőjűek születtek). 

Mindegyik közepére egy (áhított mérettől függően) csapott vagy púpos teáskanálnyi tölteléket teszünk, félhold formára félbehajtjuk, jól összelapogatjuk a széleit, majd az egyenes oldalát hajlítva összefogjuk a sarkait. 

Ha ezen a ponton a frigóba kerülnek a pelmenyik, egyenként kell őket fagyasztani úgy, hogy ne érjenek össze. A legegyszerűbb, ha egy nagyobb vágódeszkát fóliával befedünk és rásorakoztatjuk őket, így se egymáshoz, se a deszkához nem fagynak majd hozzá. Másnap aztán a deszkáról/fóliáról könnyen levehetők és adagonként kis zacsikban max. 6 hónapig tárolhatók a fagyasztóban.

Következik a főzés: egy nagyobb edényben babérlevéllel és egész borssal vizet forralunk, majd ha felforrt, megsózzuk és beledobjuk a pelmenyiket. Hagyjuk újra felforrni, majd csökkentjük alatta a lángot - egyszer csak felúsznak a víz tetejére, onnantól kb. 8-10 percig főzzük, majd leszűrjük és tálaljuk.

Tálalás: 

Ha több adag készül egyszerre, érdemes egy nagyobb, mélyebb tálban, lehetőleg fedővel az asztalra tenni, így a repetázók is forrón szedhetik a tányérra. Ízesítők külön kis tálkákban mellé tehetők.

Egy-két adag tálalása jobban mutat rögtön a tányéron: a pelmenyi csúszkál, úgyhogy praktikus és szép, ha mélytányéron vagy egyszemélyes (müzlis, leveses) tálban teszed az asztalra. Ez esetben szinte bármelyik fent említett ízesítőt (tejföl-újhagyma, vaj, öntetek, stb.) használhatod egyben dísznek is. Ha még mindig nem ítéled elég dekoratívnak, egész vagy apróra vágott petrezselyemlevél, bazsalikomlevél is jól mutat a tetején.

Elszánt és bátor háziasszonyok és háziurak részére a bónusz javaslat: a pelmenyi tésztája paradicsomlével, spenóttal, kurkumával remekül színezhető. ;)

Jó étvágyat! :)

Sonkával sült kelbimbó

A kelbimbó valamiért nem egy mainstream zöldség, pedig dekoratív, finom és tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal - ráadásul a számlálóknak pozitív hír, hogy kevés benne a kalória. Mivel úgy néz ki, mint egy miniatűr káposzta és elkészítés közben sem esik szét, minden jó tulajdonsága tetejébe még nagyon szépen is tálalható. 

Ezúttal friss kelbimbóval dolgoztam és sütve készült, de persze a mirelit verzió is tökéletes, ráadásul főzni is lehet - ha emellett dönt az ember, mindenképp érdemes elkerülni a túlfőzést, mert az egyébként enyhe sajátos kénes-kesernyés íze felerősödhet. 

Ha nyersen jobban tetszik, vékonyra szeletelve jó saláta-alapanyag lehet mondjuk egy balzsamecetes öntettel és friss szőlőszemekkel, dióval. Persze időnként lusták vagyunk, olyankor érdemes a fagyasztott kelbimbót egyszerűen megpárolni: úgy ahogy van, jegesen-kopogósan beledobáljuk a bimbiket egy jénaiba, a tetejére fűszereket szórunk, majd betakargatjuk vajszeletekkel, és lefedve a legkisebb fokozaton addig mikrózzuk, amíg a fűszeres vaj ráolvad és a kelbimbók kiengednek-megmelegszenek.

Önmagában és köretként is tálalható. Utóbbi esetében leginkább egész szelet húsokhoz (pl. grillezett csirkemell, natúr sültek) passzol és érdemes sonka/egyéb húsfélék nélkül sütni a kelbimbót.

Tudnivalók

Adagok: fejenként kb. 30 dkg kelbimbóval számolj vásárláskor - tisztításkor úgyis veszít az összsúlyából.

Időigény: nagyjából félóra sütésre van szükség, plusz a sütő bemelegedésére, tehát összesen kb. 45-50 perc.

Tippek:

A kelbimbót mirelit formában bármikor megtaláljuk a boltokban, ezek már általában válogatott darabokat rejtenek - méretileg és állapotilag is. A friss kelbimbó szezonja főként a téli hónapokra esik, nagyjából februárig tart és mindenképp érdemes kihasználni, mert sokkal finomabb, mint amennyire az emberek egyébként szeretni szokták. 

Vásárláskor a legjobb egyforma méretű darabokat kiválogatni, lehetőleg a kisebb, zöldebb, tömörebb bimbiket vigyük haza. Ha a jellegzetes kénes-káposztás szaga erős vagy sárgásak a külső levelei, inkább passzoljuk.

Fűszerezés szempontjából világbajnok párost alkot a fokhagymával, illetve ízlés szerint megszórható kakukkfűvel, borssal, majorannával és szerecsendióval is. Tálaláskor a sajtmániások is jól járnak, hiszen jól társíthatók hozzá a különféle sajtok és hozzájuk illő egyéb alkatrészek (szőlő, dió, magvak).

A vele együtt sütött sonka ez esetben főtt-füstölt karaj volt, de bármilyen füstöltáru remek ízt hoz ki a sütés végén a kelbimbóval. Ha önmagában tálaljuk és laktatóbb fogásra van szükség, turbózható virslifélékkel is.

Hozzávalók és elkészítés

 

• 30 dkg friss kelbimbó
• 10 dkg főtt-füstölt karaj
• 3 gerezd fokhagyma
• só / vegeta
• őrölt bors
• kakukkfű
• majoranna
• olaj

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra (alul-felül sütés).

A kelbimbókat megtisztítjuk: a külső, lazább rétegeket lehúzzuk, a kemény tövet levágjuk, majd alaposan megmossuk és megszárítjuk (az olajos pác miatt fontos, hogy ne maradjon vizes). Félbevágjuk és egy keverőtálba szórjuk őket.

A sonkát apróra szeleteljük, a fokhagymát feldaraboljuk, majd a fűszerekkel együtt a kelbimbókra szórjuk és kevés olajjal meglocsoljuk. Palacsintafordításkor szerzett gyakorlattal megugráltatjuk az egészet a tálban, hogy mindenből jusson mindenhova.

Pici olajjal kikenünk egy megfelelő méretű kistepsit vagy teflonalapot (részemről egy csinos piteforma nyert), beleborítjuk a tál tartalmát és szépen elrendezzük.

A már bemelegedett sütőben nagyjából félóráig sütjük, félidőben egyszer megkeverve (maximalisták megfordíthatják egyenként a bimbókat, mint én). Akkor van kész, ha a kelbimbók már pirulnak.

Tálalás:

Mivel a kelbimbó alapból elég dekoratív, ezzel fűszeres-sült külsővel pedig még inkább, érdemes egy szélesebb edényen tálalni (nem kupacként, az majd kisebb adagban, a tányéron mutat jól). A vele sült sonkát halmozhatjuk a tetejére vagy összekeverhetjük vele.

Ha köretként készült, szép megoldás lehet "ágyként" tálalni: tehát a tányér közepére halmozva vagy szétterítve, a tetején pedig elheveredhet a szelethús. Ez esetben ügyeljünk arra, hogy fogyasztás közben legyen még hely a tányéron, mert ha a kelbimbók tetején kell a husit vagdosni, annak szinte biztosan sebtapasz vagy mosógép a vége.

Jó étvágyat! :)