Palacsinta - édes variációk

A palacsintát nagy eséllyel senkinek sem kell bemutatni, ismerjük, szeretjük, esszük. Tapasztalatom szerint viszont az emberek valamiért nem szeretik maguk megsütni, inkább kipillogják, hogy valaki más készítse el. 

Megértem, priceless érzés, amikor eléd rakják a csodát, de érdemes akár egyedül is nekiállni, mert egyrészt nagyon egyszerű, másrészt ha nincs körülötted senki, akinek pilloghatnál egy jó kis lekvárosért, akkor sem kell helyette nasi gyanánt elővenni egy tábla csokit.

Tudnivalók

Adagok: tojásalapon számolunk, egy tojásnyi adagból 4-5 palacsinta lesz.

Időigény: expressz kategória, mivel a tésztát összerakni 2 perc, kisütni darabonként ugyanannyi, így 1-2 főre pikkpakk megvan. (Egyszer egy vendégségnek köszönhetően kisütöttem 56 darab palacsintát. Na, az már fájt.)

Tippek:

A palacsintatésztának millióféle alapreceptje van, javaslom a lentit kipróbálni és íz alapján kísérletezni tovább az arányokkal, a hozzávalókkal vagy a sűrűséggel.

A tésztához használt folyékony hozzávaló tekintetében sokan a szódavízre esküsznek, én a tejes verziót kedvelem, kicsit teltebb lesz tőle az eredmény. Ahogy a pelmenyinél, itt is helyettesíthető vagy akár kombinálható a kettő, sőt ha egyik sincs otthon, sima vízzel is "felhúzható" a tészta. 

A liszt alapesetben egyszerű finomliszt, de ha diétázol/allergiás vagy, természetesen helyettesíthető más fajtával is. A szitálás ez esetben sem kötelező, de picit könnyít a tészta állagán és kiszűrheted vele az esetleg benne felejtett apró koszokat, pelyvát (ez inkább a bio/házi jellegű lisztekre érvényes).

Újítók és egészségesen élők itt is bevethetik a zabpelyhet - akár szárazon a tésztába keverve, akár töltelékként: valamilyen ízesítővel teljesen puhára, kásásra főzött állapotban.

A palacsinta vastagsági kategóriája klasszikus esetben a papírvékony - gondoljunk csak a strandon a csokiöntetes-tejszínhabos gofri mellett a papírtányérról lelógó imádatra. Ízlések és pofonok, a töltelék-tészta arányt mindenki döntse el maga. A vastagsággal kétféle módon játszhatsz: sűrűbb tésztát keversz (kevesebb tej/szóda), vagy ha már híg a tésztád, mégis pufibb korongot szeretnél, egyszerűen több tésztát önts a serpenyőbe.

A lényeg az egészben persze a töltelék, ami nagyjából bármi lehet, de tényleg. Lekvárok, dzsemek, öntetek, szirupok, pudingok, kakaópor, nutella, gyümölcsök, mák, joghurttal lazított müzli, kókusz, tejberizs.... Nézzük a piacvezető, de nem üveges/dobozos turbóanyagokat:

1. Túrós

• 25 dkg túró
• 1 ek. tejföl
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1-2 ek. porcukor
• 1 kk. citromhéj
• + ízlés szerint mazsola

Mindent összekeverünk, legalább pár percig állni hagyjuk palacsintába töltés előtt, hogy összebarátkozzanak.

 

2. Csokis

• 2,5 dl tej
• 1 ek. porcukor
• 1 tk. kristálycukor
• 5 dkg étcsokoládé (fél tábla)
• 1 tojássárgája

A tejet a porcukorral feltesszük főni, közben a tojássárgáját a kristálycukorral habosra keverjük. A tejbe beledobjuk a csokikockákat és a sárgázott cukrot, folyamatosan keverve pár perc alatt sűrűre főzzük (minél tovább főzöd, annál jobban összeáll, mint a puding). Tökéletes hozzá a banán és az eper.

3. Túrórudis (a második képen szerepel alant - nemrég tanultam, világbajnok ötlet)

A palacsintába egy egész túrórudit csomagolunk és közepes teljesítményen kb. 10 másodpercig mikrózzuk, hogy a rudi beleolvadjon a ruhájába. 

3. Almás-fahéjas

• 1 alma
• 1-2 tk. kristálycukor
• fahéj

Az almát kisebb kockákra vágjuk, majd a cukorral, a fahéjjal és pici vízzel addig kevergetjük közepes lángon, amíg megpuhul.

4. Gesztenyés

• 25 dkg gesztenyepüré
• 2,5 dl tejszín

A tejszínt közepes lángon megmelegítjük (nem kell forralni), majd alaposan összekeverjük az áttört gesztenyével. Ha nem pürével, hanem masszával dolgozunk (utóbbi natúr), ízlés szerint vaníliás vagy kristálycukorral, illetve rumaromával ízesíthetjük.

Hozzávalók és elkészítés

• 1 tojás
• 3 púpos ek. liszt
• fél ek. kristálycukor
• csipet só
• 3-4 dl tej
• + sütéshez: olaj

A lisztet egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a tojást, cukrot és a sót, majd a tejet folyamatosan adagolva az egészet homogén tésztává keverjük. Érdemes kézi robotgéppel dolgozni, egyenletesebb lesz az eredmény. Sütés előtt nem árt egy kevés olajat a tésztához is keverni, így biztosan nem ragad le.

Palacsintasütő serpenyőben kb. fél evőkanálnyi olajat hevítünk, ha már forró, nagyjából egy merőkanálnyi tésztát egyenletesen belecsorgatunk-eloszlatunk. Ha a széle már pirul és középen sem folyékony, palacsintafordító lapáttal vagy ügyesen feldobva megfordítjuk. Vigyázat, a második oldala nagyon gyorsan kész, mehet is a tányérra. 

Tálalás: 

Klasszikus tálalás a sima feltekert design, emellett bármilyen formában is kerül a tányérra, érdemes a tetejére is tenni némi tölteléket: csokiszósz csorgatva, kókuszreszelék, kakaópor, porcukor, stb. 

Ezen túl leginkább töltelékfüggő, tehát a folyékonyabb verzióknál csomagoljunk (mint a bejglit): két oldalát kicsit behajtva tekerjük fel.

Háromszögelve is remekül néz ki, ezt inkább pudingállagú vagy szilárd (pl. gyümölcs) tölteléknél érdemes kipróbálni: félbehajtjuk, majd a felet megint félbe. 

Ha lenyűgözendő vendégeink, finnyás gyerekünk vagy sok időnk van, palasushit is készíthetünk tejberizs-jellegű és színes gyümölcsös turbóanyagokkal: a szorosan feltekert palacsintát kb. 3 cm-es karikákra vágjuk és kis makik gyanánt sorakoztathatjuk őket a tányérra.  

Plusz dekoranyagok: mentalevél, tejszínhab, csokiforgács és csokidísz, szirupok, a tésztába esetleg ételfesték...

Pelmenyi

A pelmenyit ismered, legfeljebb nem tudsz róla. Lehet, hogy raviolinak hívod vagy derelyének vagy tudodazatöltöttcuccnak és kicsit máshogy emlékszel rá, mint ahogy az eredeti orosz receptek szólnak, de ismered. És szereted, mert a saját ízlésedre szabhatod.

Mint minden rendes klasszikus fogásnak, a pelmenyinek is rengeteg "igazi" receptje van. Bár az orosz konyha egyik alapétele, már kevesen készítik otthon, hiszen minden boltban kapható mirelit formában is. 

Itthon is megtaláljuk az orosz ételeket kínáló üzletekben, de ha van pár óránk meg néhány plusz segítő kéz, érdemes otthon megalkotni. Így biztosan olyan lesz, amilyet szeretnénk, biztosra mondhatjuk a vendégeinknek, hogy miből készült és nem utolsó sorban meglapogathatjuk a vállunkat, hogy igen, megcsináltuk.

Mivel a pelmenyi eléggé laktató, egyfogásos vacsoraként is tálalható - ami ráadásul állati gyors is tud lenni, ha előzőleg egyes adagokban lefagyasztottuk. Jótanács: ha már nekiállsz, csináld nagy tételben és tárazd be a frigóba.

Tudnivalók

Adagok: az egyes pelmenyik méretét te alakítod, a kedves fogyasztó pedig ránézésre meg fogja tudni mondani, hány darabra van hitelesítve (a pelmenyi nem nő meg főzés közben). A lenti receptben megadott mennyiségből kb. 100 kisebb darab születik - viszonyításképpen az én fotóimon nagyobbak szerepelnek.

Időigény: tészta és töltelék előkészítése-pihentetése 1 óra, plusz a formázás, ami abszolút tőled függ. Nyugi, 10-20  után rááll a kezed és begyorsulsz. A főzés nagyjából 15 perc. 

Tippek:

A hozzávalókhoz ez esetben nyugodtan lehet lezseren állni: 

• cserélni/pótolni a tejet vízzel (egyes orosz háziasszonyok ráadásul a szódavízre esküsznek): számolj vele, hogy a vizes tészta sűrűbb lesz, 
• variálni a húsféléket: legtöbbször fele-fele arányban készítik sertés- és marhahúsból, de gyakorlatilag bármilyen darált hús alkalmas hozzá (csirke, pulyka, bárány, stb.),
• hozzáadni fűszereket (fokhagyma, majoranna, stb.),
• a hagyma mennyiségével alakítani az állagot: minél több a töltelékben a hagyma, annál puhább a pelmenyi.

A hús (akár egyben, akár darált formában vásárolod) legyen zsírosabb, ettől lesz a kész pelmenyi ízes, szaftos, finom. Ha mégis szárazabb hússal dolgozol, jót tesz a tölteléknek némi hozzádarált szalonna.

A töltelék a rokon töltött tésztákhoz hasonlóan nem csak darált hús lehet. Készítik sajttal, gombával, különféle halakkal, fűszeres paradicsomos vagy krumplis-gombás töltelékkel, sonkával.....és még ezerféle módon.

Az ízesítésnek és variálásnak nincs vége a főzéssel, hiszen tálaláskor kerülnek rá az igazi ízesítők. A leggyakoribb tálalási forma a tejföl-újhagyma kombó, az ecettel meglocsolva vagy vajjal-kaporral tálalás.

Az ecetszeretők számára érdekes megoldás lehet még a belőle készült öntet: mustár, ecet és őrölt feketebors keveréke pici vízzel hígítva. Mint minden tésztaételnek, a pelmenyinek is jól áll az olaszos ízvilág, mondjuk egy fokhagyma-alapú bazsalikomos paradicsomszósz.

Hozzávalók és elkészítés

Tészta:

• 2,5 dl tej
• 1 tojás
• 1 ek. olaj
• 1 tk. só
• 50 dkg liszt

 Töltelék:

• 35 dkg sertéshús
• 35 dkg marhahús
• 20 dkg hagyma
• só, bors

 Főzéshez: babérlevél, egész bors, só

A lisztet egy tálba szitáljuk (a szitálás jó minőségű lisztnél ma már nem fontos, de arra jó, hogy kis göbök ne maradjanak benne - plusz kicsit könnyebb lesz a tészta a "levegőztetés" után), kis mélyedést alkotunk a közepébe. 

A tojást a sóval felverjük, a mélyedést használva hozzákeverjük a liszthez és apránként az olajat és tejet is hozzádolgozva összegyúrjuk a tésztát. (Gépet dagasztókarral legfeljebb az elején használjunk.) Akkor jó, ha rugalmas, kézhez nem ragadó állagú - ha ezt elértük, ne lisztezzük tovább, formázzuk golyóba, csomagoljuk fóliába és pihentessük 40-50 percig. 

Félóra szabadfoglalkozás, majd mielőtt vége a tésztaszundinak, a húst a hagymával együtt ledaráljuk, sózzuk, borsozzuk. 

A tésztát 3-4 részre osztjuk és csak az a darab legyen a fólián kívül, amit épp használunk, így elkerüljük a várakozó tészta száradását (kicserepesedik, mint a szád a hidegben - ez szépen látszik a lenti képen, mert lassan formáztam). Nagyon vékonyra, 1-2 mm-esre nyújtjuk, majd egy pohárral vagy kiszúróformával köröket vágunk ki a tésztából (részemről kb. 7 cm átmérőjűek születtek). 

Mindegyik közepére egy (áhított mérettől függően) csapott vagy púpos teáskanálnyi tölteléket teszünk, félhold formára félbehajtjuk, jól összelapogatjuk a széleit, majd az egyenes oldalát hajlítva összefogjuk a sarkait. 

Ha ezen a ponton a frigóba kerülnek a pelmenyik, egyenként kell őket fagyasztani úgy, hogy ne érjenek össze. A legegyszerűbb, ha egy nagyobb vágódeszkát fóliával befedünk és rásorakoztatjuk őket, így se egymáshoz, se a deszkához nem fagynak majd hozzá. Másnap aztán a deszkáról/fóliáról könnyen levehetők és adagonként kis zacsikban max. 6 hónapig tárolhatók a fagyasztóban.

Következik a főzés: egy nagyobb edényben babérlevéllel és egész borssal vizet forralunk, majd ha felforrt, megsózzuk és beledobjuk a pelmenyiket. Hagyjuk újra felforrni, majd csökkentjük alatta a lángot - egyszer csak felúsznak a víz tetejére, onnantól kb. 8-10 percig főzzük, majd leszűrjük és tálaljuk.

Tálalás: 

Ha több adag készül egyszerre, érdemes egy nagyobb, mélyebb tálban, lehetőleg fedővel az asztalra tenni, így a repetázók is forrón szedhetik a tányérra. Ízesítők külön kis tálkákban mellé tehetők.

Egy-két adag tálalása jobban mutat rögtön a tányéron: a pelmenyi csúszkál, úgyhogy praktikus és szép, ha mélytányéron vagy egyszemélyes (müzlis, leveses) tálban teszed az asztalra. Ez esetben szinte bármelyik fent említett ízesítőt (tejföl-újhagyma, vaj, öntetek, stb.) használhatod egyben dísznek is. Ha még mindig nem ítéled elég dekoratívnak, egész vagy apróra vágott petrezselyemlevél, bazsalikomlevél is jól mutat a tetején.

Elszánt és bátor háziasszonyok és háziurak részére a bónusz javaslat: a pelmenyi tésztája paradicsomlével, spenóttal, kurkumával remekül színezhető. ;)

Jó étvágyat! :)

Sonkával sült kelbimbó

A kelbimbó valamiért nem egy mainstream zöldség, pedig dekoratív, finom és tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal - ráadásul a számlálóknak pozitív hír, hogy kevés benne a kalória. Mivel úgy néz ki, mint egy miniatűr káposzta és elkészítés közben sem esik szét, minden jó tulajdonsága tetejébe még nagyon szépen is tálalható. 

Ezúttal friss kelbimbóval dolgoztam és sütve készült, de persze a mirelit verzió is tökéletes, ráadásul főzni is lehet - ha emellett dönt az ember, mindenképp érdemes elkerülni a túlfőzést, mert az egyébként enyhe sajátos kénes-kesernyés íze felerősödhet. 

Ha nyersen jobban tetszik, vékonyra szeletelve jó saláta-alapanyag lehet mondjuk egy balzsamecetes öntettel és friss szőlőszemekkel, dióval. Persze időnként lusták vagyunk, olyankor érdemes a fagyasztott kelbimbót egyszerűen megpárolni: úgy ahogy van, jegesen-kopogósan beledobáljuk a bimbiket egy jénaiba, a tetejére fűszereket szórunk, majd betakargatjuk vajszeletekkel, és lefedve a legkisebb fokozaton addig mikrózzuk, amíg a fűszeres vaj ráolvad és a kelbimbók kiengednek-megmelegszenek.

Önmagában és köretként is tálalható. Utóbbi esetében leginkább egész szelet húsokhoz (pl. grillezett csirkemell, natúr sültek) passzol és érdemes sonka/egyéb húsfélék nélkül sütni a kelbimbót.

Tudnivalók

Adagok: fejenként kb. 30 dkg kelbimbóval számolj vásárláskor - tisztításkor úgyis veszít az összsúlyából.

Időigény: nagyjából félóra sütésre van szükség, plusz a sütő bemelegedésére, tehát összesen kb. 45-50 perc.

Tippek:

A kelbimbót mirelit formában bármikor megtaláljuk a boltokban, ezek már általában válogatott darabokat rejtenek - méretileg és állapotilag is. A friss kelbimbó szezonja főként a téli hónapokra esik, nagyjából februárig tart és mindenképp érdemes kihasználni, mert sokkal finomabb, mint amennyire az emberek egyébként szeretni szokták. 

Vásárláskor a legjobb egyforma méretű darabokat kiválogatni, lehetőleg a kisebb, zöldebb, tömörebb bimbiket vigyük haza. Ha a jellegzetes kénes-káposztás szaga erős vagy sárgásak a külső levelei, inkább passzoljuk.

Fűszerezés szempontjából világbajnok párost alkot a fokhagymával, illetve ízlés szerint megszórható kakukkfűvel, borssal, majorannával és szerecsendióval is. Tálaláskor a sajtmániások is jól járnak, hiszen jól társíthatók hozzá a különféle sajtok és hozzájuk illő egyéb alkatrészek (szőlő, dió, magvak).

A vele együtt sütött sonka ez esetben főtt-füstölt karaj volt, de bármilyen füstöltáru remek ízt hoz ki a sütés végén a kelbimbóval. Ha önmagában tálaljuk és laktatóbb fogásra van szükség, turbózható virslifélékkel is.

Hozzávalók és elkészítés

 

• 30 dkg friss kelbimbó
• 10 dkg főtt-füstölt karaj
• 3 gerezd fokhagyma
• só / vegeta
• őrölt bors
• kakukkfű
• majoranna
• olaj

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra (alul-felül sütés).

A kelbimbókat megtisztítjuk: a külső, lazább rétegeket lehúzzuk, a kemény tövet levágjuk, majd alaposan megmossuk és megszárítjuk (az olajos pác miatt fontos, hogy ne maradjon vizes). Félbevágjuk és egy keverőtálba szórjuk őket.

A sonkát apróra szeleteljük, a fokhagymát feldaraboljuk, majd a fűszerekkel együtt a kelbimbókra szórjuk és kevés olajjal meglocsoljuk. Palacsintafordításkor szerzett gyakorlattal megugráltatjuk az egészet a tálban, hogy mindenből jusson mindenhova.

Pici olajjal kikenünk egy megfelelő méretű kistepsit vagy teflonalapot (részemről egy csinos piteforma nyert), beleborítjuk a tál tartalmát és szépen elrendezzük.

A már bemelegedett sütőben nagyjából félóráig sütjük, félidőben egyszer megkeverve (maximalisták megfordíthatják egyenként a bimbókat, mint én). Akkor van kész, ha a kelbimbók már pirulnak.

Tálalás:

Mivel a kelbimbó alapból elég dekoratív, ezzel fűszeres-sült külsővel pedig még inkább, érdemes egy szélesebb edényen tálalni (nem kupacként, az majd kisebb adagban, a tányéron mutat jól). A vele sült sonkát halmozhatjuk a tetejére vagy összekeverhetjük vele.

Ha köretként készült, szép megoldás lehet "ágyként" tálalni: tehát a tányér közepére halmozva vagy szétterítve, a tetején pedig elheveredhet a szelethús. Ez esetben ügyeljünk arra, hogy fogyasztás közben legyen még hely a tányéron, mert ha a kelbimbók tetején kell a husit vagdosni, annak szinte biztosan sebtapasz vagy mosógép a vége.

Jó étvágyat! :)

Sonkás-cukkinis rizottó

Először is tisztázzuk: a rizottó nem az iskolai menzaféle borsóval kevert főtt rizs. Krémes, "kásaállagú", ezerféle húst és zöldséget adhatunk hozzá, nagyon laktató és függőséget okoz. Gyakran tálalják köretként is, de a más alapanyagokkal turbósított verziót inkább főételnek ajánlom.

Elég melós elkészíteni, de könnyű vele kibékülni, hiszen úgy kezdődik a recept, hogy nyiss ki egy üveg fehérbort. Nagy odafigyelést viszont nem, inkább csak felügyeletet és kevergetést igényel, közben pedig lehet beszélgetni és borozgatni, mivel az üveg tartalmának csak kis részét öntjük a rizottóhoz.

Tudnivalók

Adagok: a rizs csomagolásán leírtaknak megfelelően (általában kb. 80 g/fő). Nem érdemes az általános bögrés rizsadagolást alkalmazni, mivel a rizottórizsnek némileg más tulajdonságai vannak.

Időigény: kb. 40 perc, mennyiségtől függően változhat. Fontos, hogy amint kész, azonnal tudjuk tálalni.

Tippek:

A rizottórizs ez esetben az alfa és az omega. Kifejezetten ehhez a fogáshoz való, "A" minőségű rizsről van szó, amit a delikatesz boltokban, illetve a szuper- és hipermarketekben szinte biztosan megtalálsz - a biztonság kedvéért rá is írják, hogy rizottóhoz való. Az általános rizsfajtáktól eltérően ez kerekszemű és kifejezetten magas a keményítőtartalma, ettől lesz krémes a végeredmény.

A felhasznált bor mindenképpen legyen fehér - hacsak nem szándékosan főzünk rózsaszín rizottót. Ettől függetlenül bármilyen száraz vagy félédes fajta jó hozzá.

Fűszerezni alapvetően nem szükséges, mivel alaplével készül, ami önmagában már ízesített. Az alaplé lehet hús- vagy zöldségleves is (utóbbival teljesen vegetáriánus fogást is készíthetünk), de hát nem mindenki tart otthon tarcsiban alapleveket - tökéletes megoldás a leveskockából készült verzió is. A fűszerszeretők számára tálaláskor őrölhetünk borsot a rizottó tetejére.

Ha mégis van hét nyelven beszélő szuperfűszerünk (pl. sáfrány, curry), nyugodtan használjuk fel - ez esetben viszont lehetőleg hagyjuk ki az egyéb, "töltelék" alkatrészeket.

A plusz alapanyagok közül én most a házi füstölt sonkát és cukkinit használtam, de a variációk tárháza szinte kimeríthetetlen: 

• zöldségek: spárga, gombafélék, cukkini, hagymafélék, sütőtök, spenót, húsosabb (pl. kaliforniai) paprika, brokkoli, kelbimbó, medvehagyma, zöldbab, paradicsom,
• húsfélék: füstölt sonkák, szalonnafélék, máj, szárnyas és vörös színhúsok (utóbbihoz inkább köretként),
• tengeri herkentyűk: kagyló, lazac, garnéla, tintahal,
• egyebek: karakteres sajtok (pl. kéksajt, kecskesajt), dió, olívabogyó, stb.

Fontos, hogy nem minden hozzávaló bírja a hosszú főzést, így a kényesebb darabokat csak az utolsó néhány percben adjuk a rizottóhoz.

A sajt bár itt nem lényegi alapanyag, mégis szükséges. A rizottóra általában parmezánt, grana padanot, illetve más kemény sajtot reszelnek vagy forgácsolnak, de bátran felhasználhatjuk más kedvenc sajtfajtánkat is. A fűszerezésnél írtak itt is érvényesek: ha nagyon karakteres a sajt, mellőzzük az ízesebb hozzávalókat.

Hozzávalók és elkészítés

• 80 g rizottórizs / fő
• füstölt sonka
• egy kisebb cukkini fele
• egy kis fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• sajt 
• vaj
• fehérbor
• kb. fél liter alaplé
• olívaolaj

Kinyitjuk a bort. 

Egy kisebb edényben megmelegítjük az alaplevet - vagy vizet forralunk leveskockával.

Egy másik (fedővel rendelkező) edényben kevés olajat és vajat felteszünk melegedni, közben apróra vágjuk a hagymát. Rádobjuk az olajra, megdinszteljük (üveges legyen, ne piruljon meg).

Amíg a hagyma sutyorog az olajon, picire (minikockákra vagy hosszú vékony csíkokra) vágjuk a sonkát, nagyobb darabokra a cukkinit és a hagymához adjuk. Párszor átforgatva egyben pirítjuk a "ragut", majd ráborítjuk a rizst, alaposan összekeverjük és 1-2 percig együtt melegítjük.

Felöntjük az egészet annyi borral, amennyi elfedi. Időnként kevergetve megvárjuk, amíg a rizses keverék felszívja a nedvességet. Felszeleteljük a fokhagymát, beledobjuk.

A forró alapléből hozzáöntünk ismét csak annyit, amennyi elfedi. Random kevergetés mellett megvárjuk, amíg elfő a lé, majd újabb alaplé-adag....és így tovább, amíg a rizs megfő, kioldódik belőle a keményítő és krémes masszává, vagyis hát rizottóvá válik az edény tartalma.

Állag-ellenőrzés céljából érdemes megkóstolni: eredetileg "al dente", tehát főtt, de még harapható állagúra főzik (mint a tésztát), a magyar szájak íze szerint viszont ennél kissé tovább, egész puhára is főzhető.

Ha elérte a kívánt állagot és elfőtt az utolsó adag alaplé is, egy kisebb darab vajat keverjünk el benne. Ha sajtot tervezünk hozzá tálalni, egy keveset ezen a ponton bele is főzhetünk. Zárjuk el alatta a tüzet és lefedve 2-3 percre hagyjuk állni tálalás előtt.

Tálalás:

Mindenképpen frissen tálaljuk, tányérokra kiadagolva. Díszítésként jól használható maga a sajt is, de biggyeszthetünk a tetejére bazsalikomlevelet, petrezselymet vagy apróra vágott snidlinget, illetve a sonkából is néhány apró darabot.

Ha nagyon hajtunk a kreatív tálalásra, szép megoldás egy csészével vagy kisebb tállal formázni, ahogy anno a menzásnénik is csinálták: beletöltjük a rizottót, tetejére borítjuk a tányért, majd stabil kézzel hirtelen megfordítjuk és óvatosan leemeljük a tálat/csészét. Megjegyzem, ez a nagyon krémes rizottóknál nem mindig működik.

Mellé külön edénykében kikészíthető reszelt sajt, olívabogyó, kisebb csípős savanyúság (pl. jalapeño vagy pepperoni paprika). 

Jó étvágyat! :)

Tarajos Krumpli

Tarajos Krumplit ezerféle néven találhatunk a neten összevissza, a közös nevező bennük a szeletelt-héjában-sült-krumpliság és a variálható összetétel. Leginkább mutatós és laktató vacsoraként használható, önmagában vagy köretként egy csinos sült hús mellé. 

Megjegyzem, maga az elkészítés úgy a harmadik alkalom táján élvezhető igazán, mert az első próbálkozásokat általában sűrű illetlen szófordulatok kísérik és időnként kevésbé dekoratív a végeredmény. De megéri a küzdelmet, főleg, mert az ember másodjára-harmadjára már alkotóan áll ehhez a fogáshoz, illetve a "töltelék" alapanyagokhoz. Na meg persze azért is megéri, mert finom.

Tudnivalók

Adagok: mivel kifejezetten nagyméretű krumplikat használunk, fejenként egy darab, bőevőknek kettő. A töltőalkatrészek mennyiségét azért nem írom pontosan, mert krumpli- és ízlésfüggő, hogy ki mennyit használ fel.

Időigény: 1-2 adag előkészítése kivitelezhető a sütő bemelegedése alatt. Ehhez jön maga a sütés két lépcsőben: kb. 30 + kb. 15 perc. Összességében tehát bő egy óra múlva ehetsz, dolgoznod összesen nagyjából 20 percet kell. 

Tippek:

A krumpli kapcsán a sütőtökös köretnél már írtam, hogy sütésre a sárga fajtát ajánlom, ezúttal abból is a nagyobb darabokat. Ha csak kicsi van otthon, azzal is megoldható, de élesebb legyen a késed és a szemed.

A vaj itt simán helyettesíthető ecsettel felkent olajjal, ki mit szeret enni, illetve mivel szeret dolgozni inkább. A lényeg, hogy maga a krumpli a lehető legjobban meg legyen "zsírozva", mivel gyakorlatilag szeletelt formában sül végig.

A sajt a saját érdekedben félkemény vagy kemény fajta legyen, hogy vékonyra tudd szeletelni. Én a jól bevált félkemény trappistát használtam, de jól megy hozzá a hasonló ízű eidami, az erősebb cheddar (ezzel óvatosan, mert olvad és kifolyhat belőle) vagy bármilyen füstölt fajta is. A sajt íze mellett választáskor vedd figyelembe, hogy mivel töltöd még a krumplikat.

A húsfélék közül a bacon/egyéb húsos (esetemben kolozsvári) szalonna típusúak váltak be eddig a leginkább, főleg mert egyenletes szeletekben kaphatóak vagy vághatóak otthon (sütésnél fontos: így egyszerre sülnek át). Általános felvágottak közül inkább csak a sonkaféléket ajánlanám, mert a többi túl "vizes" eredményt adhat. Húsrajongók bátran kísérletezzenek, jól áll Tarajosnak a kolbászkarika, de a vékonyra szelt virsli is.

Hagyma és fokhagyma - lehetőleg csak az egyik, de az tutira legyen benne. A hagyma vizesebb, így érdemes vékonyabbra szelni, a foki problémamentesen tehető bele bármilyen mennyiségben.

Fűszerezni ezt a fogást nem is igazán szükséges, mivel a töltőanyagok megízesítik a krumplit. Ha valaki mégsem bírja ki szórás nélkül, némi frissen őrölt bors biztosan jó választás. Sózni csak akkor kell, ha nincs benne már önmagában sózott húsféle.

Hozzávalók és elkészítés

• 1-2 nagyobb krumpli
• sajt
• kolozsvári szalonna
• 1-2 gerezd fokhagyma
• vaj (nem kell puhítani előtte, egyenesen a frigóból)

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra (sima alul-felül verzióban). 

A krumpli(ka)t folyó víz alatt alaposan megsikáljuk egy keményebb kefével, leitatjuk róla a vizet (biztonsági előírás). Kb. 2 milliméterenként beszeletelem úgy, hogy az alsó harmada egyben maradjon - mivel nagy eséllyel nem alulról figyeled a krumplit közben, a gyakorlatban ez nagyjából azt jelenti, hogy ha a kést fogó kezed ujjai asztalt érnek, nem húzod tovább a kést.

A fokhagymákat felszeleteljük és a krumpli réseibe szuszakoljuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük a krumplikat és a tetejüket vajszeletekkel befedjük, hogy sütés közben szépen beleolvadjon a vaj a résekbe. Kb. 30 percig sütjük, majd kivesszük és hagyjuk kicsit hűlni, közben a sütő maradjon bekapcsolva.

Közben felszeleteljük a belevalókat vékonyra, hosszában pedig akkorára, hogy a szeletek közé beférjenek (lehetőleg ne nagyon lógjanak ki). A már kézmeleg krumpli szeletei közé nagyon óvatosan becsúsztatjuk sorban a szalonnát, a következőbe a sajtot, utána amit még szeretnénk és így tovább. Csúsztatásban segítőnk lehet a kés, de tényleg óvatosan, mert a megpuhult krumpli gyorsan szét tud omolni.

A megtöltött krumplikat további kb. 15 percig sütjük egyben. Ha közben esetleg hús is sül mellé, annak zsírjával is meglocsolhatjuk.

Tálalás: 

Tökéletesen illik hozzá a sima tejföl, de annak mindenféle más formája is: fűszeres vagy fokhagymás tejföl, tartármártás, majonéz, stb.

Egyadagos kiszerelésben a tányérra halmozható mellé mindenféle jóság (hússzeletek, savanyúság, vegyes saláta, tejfölös kenőcsök), a lényeg, hogy ne áztassák el az aprólékosan megszerkesztett krumplikat.

Több felhasználó számára érdemes egy külön tálon szervírozni a krumplikat (így lassabban is hűlnek ki), mellé az asztalra pedig egyesével külön edénykékben a jóságokat.

Jó étvágyat! :)

Csokis-zabpelyhes cookie (alias keksz)

Így a karácsonyi kajakómában mi mást is írhatnék egy gasztroblogra, mint egy durván csokis receptet. Zabpelyhes is, édes is, ropog is meg közben puha is, és ha lezseren állsz a hozzávalók arányához, a kevésbé édesszájúak számára is lesz a folyékonyan csöpögős karácsonyi filmekhez nasi. 

Az alapreceptet Flóránál találtam, ezúton is köszönöm neki (illetve köszönjük többen is, mert hát nem egy adag készült az elmúlt napokban). 

Tudnivalók

Adagok: az itt megadott mennyiségből két tepsinyi (tepsünyi?) lesz. Készülj be plusz alapanyagból, mert gyorsan fogy.

Időigény: a sütőtől függ, tehát bemelegedés plusz maga a sütés - nagyjából félóra.

Tippek: 

Csoki. Az ugye a lényeg. Alapvetően érdemes étcsokival készíteni, mert a tészta maga is elég édes, de tudd, hogy minél nagyobb darabokban kevered a csokit a sütibe, annál édesebbnek fog tűnni a végső íze. Olvadástól tartani nem kell, amíg a tészta megsül körülötte, a csokidarab egyben marad.

Ami alap, hogy a csoki tényleg legyen csoki (kakaótartalom legalább 50%), tehát lehetőleg nem a mikulásról megmaradt bevonós. Étcsoki helyett használhatunk tejcsokit is, de számolni kell vele, hogy az édesebb ízű.

Vaj. Bár a sütikben általában helyettesíthető a vaj és a margarin, én mégiscsak a vajat ajánlom mindenféle ételhez. Sokan az alacsonyabb árával érvelnek a margarin mellett, de a trendiséggel ellentétben azt tapasztaltam, hogy a megfizethető "sajátmárkás" vajak sokszor jobb minőségűek (és ízűek), mint a mainstream termékek. Ismét csak azt javaslom, hogy verj gyökeret a boltban pár percre és olvasd el a címkét: legalább 82%-os legyen a vaj (illetve pont, mert nagyobbat még nem találtam).

Zabpehelynél nagyjából mindegy, hogy milyet választasz, aprószemű, nagyszemű, márkás vagy noname. Ha mégis nagyon meg szeretnéd gondolni, akkor vizionáld, hogyan fog kinézni megsülve és az alapján válassz.

Az itteni receptből készült keksz íze az édesszájúaknak jött be nagyon, én a kevésbé édesre voksoltam: 125 helyett csak 100 gramm csoki (1 tábla).

Pluszok: ízlés szerint nagyon sokféle hozzávalóval lehet dúsítani, asztalt gyümölcsökkel, mogyoróval, mandulával, satöbbivel.  

Hozzávalók és elkészítés

• 125 g vaj
• 125 g cukor
• 1 egész tojás
• 125 g zabpehely
• 150 g finomliszt
• fél tk. sütőpor
• fél tk. vaníliás cukor
• 125 g étcsokoládé

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra (ha van, hőlégkeverésre - ha nincs, lehet 190 is).

A felkockázott vajat és a cukrot együtt habosra keverem, lehetőleg géppel, mert homogénebb lesz és másnap nem fog fájni a karunkban az összes ízület. Belekeverjük a tojást, a sütőport és a vaníliás cukrot, majd a lisztet is, sima masszává keverjük.

Feldaraboljuk  a tábla csokit, esetemben kb. fél centis, mértanilag helytelen kockák születtek. Beleszórjuk a vajas masszába, aztán utánaküldjük a zabpelyhet is és kézzel alaposan összedolgozzuk az egészet (soknak fog tűnni a száraz hozzávaló, de egy kis küzdelem után szépen összefogja majd a tészta).

Sütőpapíros tepsire kiskanállal szétadagoljuk a tésztát, a kis rakásokat tenyerünkkel rátehénkedve szétnyomjuk - ha gyerekkel sütünk, ezt a feladatot bátran delegálhatjuk. Kreatívaknak itt a lehetőség alkotni, a tészta jól formázható és nem változik a mérete sem sütés közben.

Sütéskor nagyjából tíz perc (a szélek színesedése) után érdemes figyelgetni a kekszeket, mert pikkpakk eljut a féligsülttől a kozmált állapotig. Akkor van kész, amikor a teteje középen már nem ragacsos (eszközzel óvatosan sütőbe benyúl, megvizsgál), és színesedni kezd.

Tálalás: 

Ha nem azonnal fogyasztandó, érdemes jól zárható dobozba tenni, pár napig frissek maradnak a kekszek. Asztalra téve bármilyen szebb tálkának örülni fognak, de mindenképp ágyazz meg nekik, mert a csoki mindent összeken.

Jól illik mellé egy bögre meleg tea, nem túl édes kakaó vagy tej.

Jó étvágyat! :)

Csirkeszárny sütőtökös krumplival

Előrebocsátanám, hogy aki kedveli a csirkeszárnyat, rossz ember nem lehet. Csak vannak, akik nem tudják, hogy szeretik, én is térítettem már meg fogyasztót e téren.

Szóval a csirkeszárny millióféleképpen elkészíthető, és SZÁRNYashús lévén szinte bármilyen köret adható mellé. Ha valamilyen speckó módra, hosszabban pácolnád, ne tegyél rá sót és egy óránál tovább ne hagyd benne az anyagban, mert a rajta levő hús viszonylag kicsi és egyrészt fölösleges várni, másrészt a végén még bekeményedik. Elég sütés előtt fűszerezni-pácolni.

Tudnivalók

Adagok: fejenként nagyjából egy csirkényi, vagyis két darab szárnnyal számolj. A köretnél általános szabályként engem úgy szocializáltak (bevált), hogy fejenként két krumpli - mivel itt sütőtök is szerepel, felezheted a krumplit vagy bónuszként számolhatod a tököt.

Időigény: az előkészítéssel megvagy, amíg a sütő bemelegszik (kb. 15 perc), a sütés nagyjából félóra. Tehát kb. 45 perc.

Tippek:

A csirkeszárnyat, mint minden húsfélét, alaposan vizsgálgasd meg vásárláskor. Ha nincs rutin, elsőre azért nézd meg a címkét, rajta kell lennie a csomagolás dátumának (1-2 naposnál régebbi ne legyen) - ha a címke alatt van egy másik is, az már gyanús. Pultból általában frisset kapsz és ha kedvesen kéred, a hentes bácsi/néni a jobb darabokat adja. Mondd, hogy sütni lesz és akkor kiválogatja neked a nagyobbakat. Maga a husi legyen egészséges rózsaszín (a sárgaság itt sem jó jel), lehetőleg húslé és vércseppek nélküli. 

A szárnyakat sütheted egészben (ahogy a nagy klasszikus rántott verziót), én jobban szeretem alkatrészeire szedve, mert könnyebben kezelhető és jobban átsül mindenhol. Ha még nem boncoltál volna szárnyat: a csontos-bőrös kis végét a porcnál (csukló?) éles késsel el tudod vágni, majd az egyben maradt két húsos részt megfogva roppanásig feszíted a V-t. A roppanás a porc (könyök?) hangja lesz, ott már el tudod vágni és kész is vagy. Ízlés szerint a kis véget is sütheted vagy elteheted későbbi levesbe.

A krumpli (alias burgonya) bármilyen lehet, sütésre a legjobbnak nálam eddig a sárga bizonyult. 

A sütőtök szezonális, de ha van a boltban/piacon, érdemes venni, mert sokáig eláll az ablakpárkányon, ha nem bontod fel - mindenképp kemény héjú és sértetlen legyen. A többi tökhöz hasonlóan sokféleképp felhasználható, de mivel édes, meggondolandó, hogy mihez tálalod - mondjuk egy mézes-barbecue ízesítésű hús mellé már igen gejl lenne, de kakukkfűvel és borssal önmagában is világbajnok ragut tálalhatsz. Fajta szempontjából én a kanadai vagy sonkatöknek nevezettet használom (élénk narancssárga, hosszúkás, felfelé keskenyedő).

A fűszerezés itt alap, a csirke és a krumpli is elbír gyakorlatilag mindent. A sütőtök már kevésbé, de jól áll neki a kakukkfű, a bors, a majoranna, bátrabbaknak a gyömbér és a chili - no meg a kis sós magvak is. Mondjuk tökmag, ugye.

A vegeta még mindig nem ciki, a sült húsoknak kifejezetten jót tesz, teltebb íze lesz - só helyett. 

Az olaj ez esetben egyszerű napraforgóolaj - husi sütésekor, illetve pácoláskor szükségtelen az olívaolaj, meg amúgy is ezen nőttünk fel. Szerintem.

 

 Hozzávalók és elkészítés

• csirkeszárny (fejenként 2 db)
• krumpli (fejenként 2 db)
• sütőtök (krumplival megegyező mennyiség)
• vegeta, bors
• majoranna, kakukkfű
• olaj

Beizzítjuk a sütőt 180 fokra.

A csirkeszárnyakat alaposan, hideg vízben megmossuk, lecsöpögtetjük (nem tesz jót a víz az olajos pácnak). Az ízületeknél három darabra vágjuk, bedobáljuk egy nagyobb tálba, rá a fűszereket az olajjal és kézzel szépen átforgatjuk, hogy mindenhol érje az íz. Igényesek masszírozhatják is, szereti. Rásorakoztatjuk a pácos darabokat a sütőpapíros tepsi egyik felére.

A megpucolt krumplikat és sütőtököt felkockázzuk egyformára és bedobáljuk az olajos-fűszeres tálba, majd azt is összeforgatjuk a benne maradt páccal (nekik kevesebb kell ugyanis). Ráborítjuk a tepsi szabad felére, valahogy így:

 

Minden további fakszni nélkül berakjuk a tepsit a sütőbe és nagyjából 25-30 perc múlva ehetünk. Sütőfüggő, hogy pontosan mennyi idő, de akkor van készen, ha a husi elkezd lemászni a csontról és olyan guszta sült színe van. (Ha nem vagy biztos benne, vegyél ki egy nagyobbat és vágd fel, hogy belül megsült-e.)

Tálalás: 

Eddig nem volt olyan, hogy ne lopkodták volna ki a tepsiből, amíg előszedtem a tányérokat, úgyhogy ezúttal esélytelen és fölösleges kezdeményezés a dekoratív tálalás. De mivel darabos és színes, a tepsielrendezés a tányéron is jól mutat, további díszítés inkább az asztalon legyen. 

Gyorskezű tálalók óvatosan kezeljék a köretet, mert a tökdarabok bár kockának néznek ki, teljesen puhák - ha hozzáérsz, szétmállik, az pedig már nem olyan szép. 

Mellé savanyúság vagy csípős kísérő illik (esetünkben jalapeno paprika), édes befőtt inkább nem, mivel a sütőtök megédesíti a fűszeres köretet.

Jó étvágyat! :)