A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sonka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sonka. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. 01. 05.

Sonkával sült kelbimbó

A kelbimbó valamiért nem egy mainstream zöldség, pedig dekoratív, finom és tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal - ráadásul a számlálóknak pozitív hír, hogy kevés benne a kalória. Mivel úgy néz ki, mint egy miniatűr káposzta és elkészítés közben sem esik szét, minden jó tulajdonsága tetejébe még nagyon szépen is tálalható. 

Ezúttal friss kelbimbóval dolgoztam és sütve készült, de persze a mirelit verzió is tökéletes, ráadásul főzni is lehet - ha emellett dönt az ember, mindenképp érdemes elkerülni a túlfőzést, mert az egyébként enyhe sajátos kénes-kesernyés íze felerősödhet. 

Ha nyersen jobban tetszik, vékonyra szeletelve jó saláta-alapanyag lehet mondjuk egy balzsamecetes öntettel és friss szőlőszemekkel, dióval. Persze időnként lusták vagyunk, olyankor érdemes a fagyasztott kelbimbót egyszerűen megpárolni: úgy ahogy van, jegesen-kopogósan beledobáljuk a bimbiket egy jénaiba, a tetejére fűszereket szórunk, majd betakargatjuk vajszeletekkel, és lefedve a legkisebb fokozaton addig mikrózzuk, amíg a fűszeres vaj ráolvad és a kelbimbók kiengednek-megmelegszenek.

Önmagában és köretként is tálalható. Utóbbi esetében leginkább egész szelet húsokhoz (pl. grillezett csirkemell, natúr sültek) passzol és érdemes sonka/egyéb húsfélék nélkül sütni a kelbimbót.

Tudnivalók

Adagok: fejenként kb. 30 dkg kelbimbóval számolj vásárláskor - tisztításkor úgyis veszít az összsúlyából.

Időigény: nagyjából félóra sütésre van szükség, plusz a sütő bemelegedésére, tehát összesen kb. 45-50 perc.

Tippek:
A kelbimbót mirelit formában bármikor megtaláljuk a boltokban, ezek már általában válogatott darabokat rejtenek - méretileg és állapotilag is. A friss kelbimbó szezonja főként a téli hónapokra esik, nagyjából februárig tart és mindenképp érdemes kihasználni, mert sokkal finomabb, mint amennyire az emberek egyébként szeretni szokták. 

Vásárláskor a legjobb egyforma méretű darabokat kiválogatni, lehetőleg a kisebb, zöldebb, tömörebb bimbiket vigyük haza. Ha a jellegzetes kénes-káposztás szaga erős vagy sárgásak a külső levelei, inkább passzoljuk.

Fűszerezés szempontjából világbajnok párost alkot a fokhagymával, illetve ízlés szerint megszórható kakukkfűvel, borssal, majorannával és szerecsendióval is. Tálaláskor a sajtmániások is jól járnak, hiszen jól társíthatók hozzá a különféle sajtok és hozzájuk illő egyéb alkatrészek (szőlő, dió, magvak).

A vele együtt sütött sonka ez esetben főtt-füstölt karaj volt, de bármilyen füstöltáru remek ízt hoz ki a sütés végén a kelbimbóval. Ha önmagában tálaljuk és laktatóbb fogásra van szükség, turbózható virslifélékkel is.



Hozzávalók és elkészítés
 
  • 30 dkg friss kelbimbó
  • 10 dkg főtt-füstölt karaj
  • 3 gerezd fokhagyma
  • só / vegeta
  • őrölt bors
  • kakukkfű
  • majoranna
  • olaj

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra (alul-felül sütés).

A kelbimbókat megtisztítjuk: a külső, lazább rétegeket lehúzzuk, a kemény tövet levágjuk, majd alaposan megmossuk és megszárítjuk (az olajos pác miatt fontos, hogy ne maradjon vizes). Félbevágjuk és egy keverőtálba szórjuk őket.

A sonkát apróra szeleteljük, a fokhagymát feldaraboljuk, majd a fűszerekkel együtt a kelbimbókra szórjuk és kevés olajjal meglocsoljuk. Palacsintafordításkor szerzett gyakorlattal megugráltatjuk az egészet a tálban, hogy mindenből jusson mindenhova.

Pici olajjal kikenünk egy megfelelő méretű kistepsit vagy teflonalapot (részemről egy csinos piteforma nyert), beleborítjuk a tál tartalmát és szépen elrendezzük.


A már bemelegedett sütőben nagyjából félóráig sütjük, félidőben egyszer megkeverve (maximalisták megfordíthatják egyenként a bimbókat, mint én). Akkor van kész, ha a kelbimbók már pirulnak.

Tálalás:
Mivel a kelbimbó alapból elég dekoratív, ezzel fűszeres-sült külsővel pedig még inkább, érdemes egy szélesebb edényen tálalni (nem kupacként, az majd kisebb adagban, a tányéron mutat jól). A vele sült sonkát halmozhatjuk a tetejére vagy összekeverhetjük vele.

Ha köretként készült, szép megoldás lehet "ágyként" tálalni: tehát a tányér közepére halmozva vagy szétterítve, a tetején pedig elheveredhet a szelethús. Ez esetben ügyeljünk arra, hogy fogyasztás közben legyen még hely a tányéron, mert ha a kelbimbók tetején kell a husit vagdosni, annak szinte biztosan sebtapasz vagy mosógép a vége.

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 28.

Sonkás-cukkinis rizottó

Először is tisztázzuk: a rizottó nem az iskolai menzaféle borsóval kevert főtt rizs. Krémes, "kásaállagú", ezerféle húst és zöldséget adhatunk hozzá, nagyon laktató és függőséget okoz. Gyakran tálalják köretként is, de a más alapanyagokkal turbósított verziót inkább főételnek ajánlom.

Elég melós elkészíteni, de könnyű vele kibékülni, hiszen úgy kezdődik a recept, hogy nyiss ki egy üveg fehérbort. Nagy odafigyelést viszont nem, inkább csak felügyeletet és kevergetést igényel, közben pedig lehet beszélgetni és borozgatni, mivel az üveg tartalmának csak kis részét öntjük a rizottóhoz.

Tudnivalók

Adagok: a rizs csomagolásán leírtaknak megfelelően (általában kb. 80 g/fő). Nem érdemes az általános bögrés rizsadagolást alkalmazni, mivel a rizottórizsnek némileg más tulajdonságai vannak.

Időigény: kb. 40 perc, mennyiségtől függően változhat. Fontos, hogy amint kész, azonnal tudjuk tálalni.

Tippek:
A rizottórizs ez esetben az alfa és az omega. Kifejezetten ehhez a fogáshoz való, "A" minőségű rizsről van szó, amit a delikatesz boltokban, illetve a szuper- és hipermarketekben szinte biztosan megtalálsz - a biztonság kedvéért rá is írják, hogy rizottóhoz való. Az általános rizsfajtáktól eltérően ez kerekszemű és kifejezetten magas a keményítőtartalma, ettől lesz krémes a végeredmény.

A felhasznált bor mindenképpen legyen fehér - hacsak nem szándékosan főzünk rózsaszín rizottót. Ettől függetlenül bármilyen száraz vagy félédes fajta jó hozzá.

Fűszerezni alapvetően nem szükséges, mivel alaplével készül, ami önmagában már ízesített. Az alaplé lehet hús- vagy zöldségleves is (utóbbival teljesen vegetáriánus fogást is készíthetünk), de hát nem mindenki tart otthon tarcsiban alapleveket - tökéletes megoldás a leveskockából készült verzió is. A fűszerszeretők számára tálaláskor őrölhetünk borsot a rizottó tetejére.

Ha mégis van hét nyelven beszélő szuperfűszerünk (pl. sáfrány, curry), nyugodtan használjuk fel - ez esetben viszont lehetőleg hagyjuk ki az egyéb, "töltelék" alkatrészeket.

A plusz alapanyagok közül én most a házi füstölt sonkát és cukkinit használtam, de a variációk tárháza szinte kimeríthetetlen: 
  • zöldségek: spárga, gombafélék, cukkini, hagymafélék, sütőtök, spenót, húsosabb (pl. kaliforniai) paprika, brokkoli, kelbimbó, medvehagyma, zöldbab, paradicsom,
  • húsfélék: füstölt sonkák, szalonnafélék, máj, szárnyas és vörös színhúsok (utóbbihoz inkább köretként),
  • tengeri herkentyűk: kagyló, lazac, garnéla, tintahal,
  • egyebek: karakteres sajtok (pl. kéksajt, kecskesajt), dió, olívabogyó, stb.
Fontos, hogy nem minden hozzávaló bírja a hosszú főzést, így a kényesebb darabokat csak az utolsó néhány percben adjuk a rizottóhoz.

A sajt bár itt nem lényegi alapanyag, mégis szükséges. A rizottóra általában parmezánt, grana padanot, illetve más kemény sajtot reszelnek vagy forgácsolnak, de bátran felhasználhatjuk más kedvenc sajtfajtánkat is. A fűszerezésnél írtak itt is érvényesek: ha nagyon karakteres a sajt, mellőzzük az ízesebb hozzávalókat.


Hozzávalók és elkészítés

  • 80 g rizottórizs / fő
  • füstölt sonka
  • egy kisebb cukkini fele
  • egy kis fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • sajt 
  • vaj
  • fehérbor
  • kb. fél liter alaplé
  • olívaolaj

Kinyitjuk a bort. 

Egy kisebb edényben megmelegítjük az alaplevet - vagy vizet forralunk leveskockával.

Egy másik (fedővel rendelkező) edényben kevés olajat és vajat felteszünk melegedni, közben apróra vágjuk a hagymát. Rádobjuk az olajra, megdinszteljük (üveges legyen, ne piruljon meg).

Amíg a hagyma sutyorog az olajon, picire (minikockákra vagy hosszú vékony csíkokra) vágjuk a sonkát, nagyobb darabokra a cukkinit és a hagymához adjuk. Párszor átforgatva egyben pirítjuk a "ragut", majd ráborítjuk a rizst, alaposan összekeverjük és 1-2 percig együtt melegítjük.

Felöntjük az egészet annyi borral, amennyi elfedi. Időnként kevergetve megvárjuk, amíg a rizses keverék felszívja a nedvességet. Felszeleteljük a fokhagymát, beledobjuk.

A forró alapléből hozzáöntünk ismét csak annyit, amennyi elfedi. Random kevergetés mellett megvárjuk, amíg elfő a lé, majd újabb alaplé-adag....és így tovább, amíg a rizs megfő, kioldódik belőle a keményítő és krémes masszává, vagyis hát rizottóvá válik az edény tartalma.


Állag-ellenőrzés céljából érdemes megkóstolni: eredetileg "al dente", tehát főtt, de még harapható állagúra főzik (mint a tésztát), a magyar szájak íze szerint viszont ennél kissé tovább, egész puhára is főzhető.

Ha elérte a kívánt állagot és elfőtt az utolsó adag alaplé is, egy kisebb darab vajat keverjünk el benne. Ha sajtot tervezünk hozzá tálalni, egy keveset ezen a ponton bele is főzhetünk. Zárjuk el alatta a tüzet és lefedve 2-3 percre hagyjuk állni tálalás előtt.

Tálalás:
Mindenképpen frissen tálaljuk, tányérokra kiadagolva. Díszítésként jól használható maga a sajt is, de biggyeszthetünk a tetejére bazsalikomlevelet, petrezselymet vagy apróra vágott snidlinget, illetve a sonkából is néhány apró darabot.

Ha nagyon hajtunk a kreatív tálalásra, szép megoldás egy csészével vagy kisebb tállal formázni, ahogy anno a menzásnénik is csinálták: beletöltjük a rizottót, tetejére borítjuk a tányért, majd stabil kézzel hirtelen megfordítjuk és óvatosan leemeljük a tálat/csészét. Megjegyzem, ez a nagyon krémes rizottóknál nem mindig működik.

Mellé külön edénykében kikészíthető reszelt sajt, olívabogyó, kisebb csípős savanyúság (pl. jalapeño vagy pepperoni paprika). 

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 08.

Sapkás Cukkini

Sapkás Cukkini jóarc. Főleg azért, mert elég egyszerű, nem tart sokáig elkészíteni, úgyhogy homályosan látó, éhségtől kopogó szemekhez abszolút illik. 

Ha közben mégis piszkálnak, hogy miért nincs még kész, rászámolt sonkadarabokkal békét teremthetsz. Az erősen követelőzők számára akár egész fokhagymagerezdet is csomagolhatsz meglepetésként a sonkába.

Tudnivalók

Adagok: egy közepes méretű (kb. 20 cm hosszú és 5-6 cm vastag) cukkini egy emberre elég. Vagy kettőre, ha kicsi az illető befogadóképessége és/vagy köret is készül hozzá.
Időigény: 15 perc előkészítés, addig bemelegszik a sütő, odabent további 10 perc.
Tippek
Cukkini vásárlásakor mindenképp csak az egészséges, nem kopott/sérült/sárgás/szottyadt darabokat vidd haza.

Falatkákat (Sapkás Cukkini Junior) is készíthetsz, ekkor kicsi, vékony cukkinikre lesz szükség, így egy kézzel is kezelhető, svédasztalra is kirakható darabokat kapsz. Trendi fogpiszkálós megoldással inkább ne is kísérletezz, mert a sült cukkini teljesen puha és a piszka nem fogja meg. Cserébe vicces lesz nézni, ahogy a vendégeid egymásra potyogtatják a kaját.

A sonka ízlés szerint lehet bármilyen felvágott, akár füstölt is. A lényeg, hogy szeleteld vékonyra vagy aprítsd picire (a sajt úgyis összefogja a tetején).

A sajt is változtatható (biztosan van, aki fetával jobban csípné), de mindenképpen olvadós-pirulós, tehát puha vagy félkemény legyen. Az ilyen önmagában is ízes ételnél én jobban szeretem az általános sajtokat (jelen esetben régi barátunk, a trappista segített be), de jó választás lehet még egy cheddar jellegű, olvadós karaktersajt vagy egy halvány ízű mozzarella.

Fűszerezésnél alapesetben elég a só és bors, de jól áll neki a kakukkfű vagy bátrabb fogyasztó esetén a kapor is.

Ha a fokhagyma rajongói klub tagja vagy, érdemes sütésnél a cukkinik közé szórni néhány gerezdet - héjastól. A héjában megsült fokhagyma gerezdje lágy lesz és kevésbé "illatos", nagyjából ki kell szívni a héjból (bár jót tesz neki, ha hosszabban sül, pl. húsok sütésekor tepsibe dobálva). Isteni, próbáld ki.



Hozzávalók és elkészítés
  • 1 db cukkini
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy szelet pármai sonka 
  • reszelt sajt
  • só, bors
  • olívaolaj
Amíg a sütő felkészül (180 fokra), a serpenyőben pedig a kevéske (alját alig elfedő) olaj melegszik, a cukkini két végét lecsapjuk, majd az egészet felkarikázzuk 1,5 cm vastag darabokra. Az olajon mindkét oldalát pár percig elősütjük - akkor jó, ha már van egy kis halványsült színe.

Közben a fokhagymát felszeleteljük, sonkát kis darabokra vágjuk (esetemben tépjük, mert a pármai amúgy is elég laza), sajtot lereszeljük, egy hőálló tálat olajjal kikenünk. 
A félig sült karikákat besorakoztatjuk a tálba, sózás és borsozás után megpakoljuk a fokhagymaszeletekkel, a sonkával, a tetejét pedig alaposan megszórjuk sajttal (ez fogja össze a sapkát). Fázisok alant.

A felöltöztetett cukkiniket a közben bemelegedett sütőben addig sütjük, amíg a sajt megpirul a tetején. 

Tálalás
Önmagában is megállja a helyét, de bármilyen megszokott köret megy hozzá - mivel gyakorlatilag puha tökdarabokkal van dolgunk, az ideális köret kissé ropogósabb. Jelen esetben egy olívaolajos-balzsamecetes vegyes salátát kapott cellatársnak. 

Frissen tálaljuk, de óvatosan, mert a sült tökfélék puha belseje még akkor is irtó forró tud lenni, mikor a külseje már lehűlt. 
Jó étvágyat! :)