Sonkával sült kelbimbó

A kelbimbó valamiért nem egy mainstream zöldség, pedig dekoratív, finom és tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal - ráadásul a számlálóknak pozitív hír, hogy kevés benne a kalória. Mivel úgy néz ki, mint egy miniatűr káposzta és elkészítés közben sem esik szét, minden jó tulajdonsága tetejébe még nagyon szépen is tálalható. 

Ezúttal friss kelbimbóval dolgoztam és sütve készült, de persze a mirelit verzió is tökéletes, ráadásul főzni is lehet - ha emellett dönt az ember, mindenképp érdemes elkerülni a túlfőzést, mert az egyébként enyhe sajátos kénes-kesernyés íze felerősödhet. 

Ha nyersen jobban tetszik, vékonyra szeletelve jó saláta-alapanyag lehet mondjuk egy balzsamecetes öntettel és friss szőlőszemekkel, dióval. Persze időnként lusták vagyunk, olyankor érdemes a fagyasztott kelbimbót egyszerűen megpárolni: úgy ahogy van, jegesen-kopogósan beledobáljuk a bimbiket egy jénaiba, a tetejére fűszereket szórunk, majd betakargatjuk vajszeletekkel, és lefedve a legkisebb fokozaton addig mikrózzuk, amíg a fűszeres vaj ráolvad és a kelbimbók kiengednek-megmelegszenek.

Önmagában és köretként is tálalható. Utóbbi esetében leginkább egész szelet húsokhoz (pl. grillezett csirkemell, natúr sültek) passzol és érdemes sonka/egyéb húsfélék nélkül sütni a kelbimbót.

Tudnivalók

Adagok: fejenként kb. 30 dkg kelbimbóval számolj vásárláskor - tisztításkor úgyis veszít az összsúlyából.

Időigény: nagyjából félóra sütésre van szükség, plusz a sütő bemelegedésére, tehát összesen kb. 45-50 perc.

Tippek:

A kelbimbót mirelit formában bármikor megtaláljuk a boltokban, ezek már általában válogatott darabokat rejtenek - méretileg és állapotilag is. A friss kelbimbó szezonja főként a téli hónapokra esik, nagyjából februárig tart és mindenképp érdemes kihasználni, mert sokkal finomabb, mint amennyire az emberek egyébként szeretni szokták. 

Vásárláskor a legjobb egyforma méretű darabokat kiválogatni, lehetőleg a kisebb, zöldebb, tömörebb bimbiket vigyük haza. Ha a jellegzetes kénes-káposztás szaga erős vagy sárgásak a külső levelei, inkább passzoljuk.

Fűszerezés szempontjából világbajnok párost alkot a fokhagymával, illetve ízlés szerint megszórható kakukkfűvel, borssal, majorannával és szerecsendióval is. Tálaláskor a sajtmániások is jól járnak, hiszen jól társíthatók hozzá a különféle sajtok és hozzájuk illő egyéb alkatrészek (szőlő, dió, magvak).

A vele együtt sütött sonka ez esetben főtt-füstölt karaj volt, de bármilyen füstöltáru remek ízt hoz ki a sütés végén a kelbimbóval. Ha önmagában tálaljuk és laktatóbb fogásra van szükség, turbózható virslifélékkel is.

Hozzávalók és elkészítés

 

• 30 dkg friss kelbimbó
• 10 dkg főtt-füstölt karaj
• 3 gerezd fokhagyma
• só / vegeta
• őrölt bors
• kakukkfű
• majoranna
• olaj

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra (alul-felül sütés).

A kelbimbókat megtisztítjuk: a külső, lazább rétegeket lehúzzuk, a kemény tövet levágjuk, majd alaposan megmossuk és megszárítjuk (az olajos pác miatt fontos, hogy ne maradjon vizes). Félbevágjuk és egy keverőtálba szórjuk őket.

A sonkát apróra szeleteljük, a fokhagymát feldaraboljuk, majd a fűszerekkel együtt a kelbimbókra szórjuk és kevés olajjal meglocsoljuk. Palacsintafordításkor szerzett gyakorlattal megugráltatjuk az egészet a tálban, hogy mindenből jusson mindenhova.

Pici olajjal kikenünk egy megfelelő méretű kistepsit vagy teflonalapot (részemről egy csinos piteforma nyert), beleborítjuk a tál tartalmát és szépen elrendezzük.

A már bemelegedett sütőben nagyjából félóráig sütjük, félidőben egyszer megkeverve (maximalisták megfordíthatják egyenként a bimbókat, mint én). Akkor van kész, ha a kelbimbók már pirulnak.

Tálalás:

Mivel a kelbimbó alapból elég dekoratív, ezzel fűszeres-sült külsővel pedig még inkább, érdemes egy szélesebb edényen tálalni (nem kupacként, az majd kisebb adagban, a tányéron mutat jól). A vele sült sonkát halmozhatjuk a tetejére vagy összekeverhetjük vele.

Ha köretként készült, szép megoldás lehet "ágyként" tálalni: tehát a tányér közepére halmozva vagy szétterítve, a tetején pedig elheveredhet a szelethús. Ez esetben ügyeljünk arra, hogy fogyasztás közben legyen még hely a tányéron, mert ha a kelbimbók tetején kell a husit vagdosni, annak szinte biztosan sebtapasz vagy mosógép a vége.

Jó étvágyat! :)

Tarajos Krumpli

Tarajos Krumplit ezerféle néven találhatunk a neten összevissza, a közös nevező bennük a szeletelt-héjában-sült-krumpliság és a variálható összetétel. Leginkább mutatós és laktató vacsoraként használható, önmagában vagy köretként egy csinos sült hús mellé. 

Megjegyzem, maga az elkészítés úgy a harmadik alkalom táján élvezhető igazán, mert az első próbálkozásokat általában sűrű illetlen szófordulatok kísérik és időnként kevésbé dekoratív a végeredmény. De megéri a küzdelmet, főleg, mert az ember másodjára-harmadjára már alkotóan áll ehhez a fogáshoz, illetve a "töltelék" alapanyagokhoz. Na meg persze azért is megéri, mert finom.

Tudnivalók

Adagok: mivel kifejezetten nagyméretű krumplikat használunk, fejenként egy darab, bőevőknek kettő. A töltőalkatrészek mennyiségét azért nem írom pontosan, mert krumpli- és ízlésfüggő, hogy ki mennyit használ fel.

Időigény: 1-2 adag előkészítése kivitelezhető a sütő bemelegedése alatt. Ehhez jön maga a sütés két lépcsőben: kb. 30 + kb. 15 perc. Összességében tehát bő egy óra múlva ehetsz, dolgoznod összesen nagyjából 20 percet kell. 

Tippek:

A krumpli kapcsán a sütőtökös köretnél már írtam, hogy sütésre a sárga fajtát ajánlom, ezúttal abból is a nagyobb darabokat. Ha csak kicsi van otthon, azzal is megoldható, de élesebb legyen a késed és a szemed.

A vaj itt simán helyettesíthető ecsettel felkent olajjal, ki mit szeret enni, illetve mivel szeret dolgozni inkább. A lényeg, hogy maga a krumpli a lehető legjobban meg legyen "zsírozva", mivel gyakorlatilag szeletelt formában sül végig.

A sajt a saját érdekedben félkemény vagy kemény fajta legyen, hogy vékonyra tudd szeletelni. Én a jól bevált félkemény trappistát használtam, de jól megy hozzá a hasonló ízű eidami, az erősebb cheddar (ezzel óvatosan, mert olvad és kifolyhat belőle) vagy bármilyen füstölt fajta is. A sajt íze mellett választáskor vedd figyelembe, hogy mivel töltöd még a krumplikat.

A húsfélék közül a bacon/egyéb húsos (esetemben kolozsvári) szalonna típusúak váltak be eddig a leginkább, főleg mert egyenletes szeletekben kaphatóak vagy vághatóak otthon (sütésnél fontos: így egyszerre sülnek át). Általános felvágottak közül inkább csak a sonkaféléket ajánlanám, mert a többi túl "vizes" eredményt adhat. Húsrajongók bátran kísérletezzenek, jól áll Tarajosnak a kolbászkarika, de a vékonyra szelt virsli is.

Hagyma és fokhagyma - lehetőleg csak az egyik, de az tutira legyen benne. A hagyma vizesebb, így érdemes vékonyabbra szelni, a foki problémamentesen tehető bele bármilyen mennyiségben.

Fűszerezni ezt a fogást nem is igazán szükséges, mivel a töltőanyagok megízesítik a krumplit. Ha valaki mégsem bírja ki szórás nélkül, némi frissen őrölt bors biztosan jó választás. Sózni csak akkor kell, ha nincs benne már önmagában sózott húsféle.

Hozzávalók és elkészítés

• 1-2 nagyobb krumpli
• sajt
• kolozsvári szalonna
• 1-2 gerezd fokhagyma
• vaj (nem kell puhítani előtte, egyenesen a frigóból)

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra (sima alul-felül verzióban). 

A krumpli(ka)t folyó víz alatt alaposan megsikáljuk egy keményebb kefével, leitatjuk róla a vizet (biztonsági előírás). Kb. 2 milliméterenként beszeletelem úgy, hogy az alsó harmada egyben maradjon - mivel nagy eséllyel nem alulról figyeled a krumplit közben, a gyakorlatban ez nagyjából azt jelenti, hogy ha a kést fogó kezed ujjai asztalt érnek, nem húzod tovább a kést.

A fokhagymákat felszeleteljük és a krumpli réseibe szuszakoljuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük a krumplikat és a tetejüket vajszeletekkel befedjük, hogy sütés közben szépen beleolvadjon a vaj a résekbe. Kb. 30 percig sütjük, majd kivesszük és hagyjuk kicsit hűlni, közben a sütő maradjon bekapcsolva.

Közben felszeleteljük a belevalókat vékonyra, hosszában pedig akkorára, hogy a szeletek közé beférjenek (lehetőleg ne nagyon lógjanak ki). A már kézmeleg krumpli szeletei közé nagyon óvatosan becsúsztatjuk sorban a szalonnát, a következőbe a sajtot, utána amit még szeretnénk és így tovább. Csúsztatásban segítőnk lehet a kés, de tényleg óvatosan, mert a megpuhult krumpli gyorsan szét tud omolni.

A megtöltött krumplikat további kb. 15 percig sütjük egyben. Ha közben esetleg hús is sül mellé, annak zsírjával is meglocsolhatjuk.

Tálalás: 

Tökéletesen illik hozzá a sima tejföl, de annak mindenféle más formája is: fűszeres vagy fokhagymás tejföl, tartármártás, majonéz, stb.

Egyadagos kiszerelésben a tányérra halmozható mellé mindenféle jóság (hússzeletek, savanyúság, vegyes saláta, tejfölös kenőcsök), a lényeg, hogy ne áztassák el az aprólékosan megszerkesztett krumplikat.

Több felhasználó számára érdemes egy külön tálon szervírozni a krumplikat (így lassabban is hűlnek ki), mellé az asztalra pedig egyesével külön edénykékben a jóságokat.

Jó étvágyat! :)

Savanyított fokhagyma

Eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné a savanyúságot (bár biztos van), úgyhogy nézzünk be kicsit a műanyagdobozos csalamádé és a gyári ubi mögé. Savanyítani nagyjából bármilyen zöldséget lehet, bár nem mindig éri meg... 

A fokhagyma viszont pont egy olyan dolog, ami mindenféle felhasználásban sikert arat: ehető nyersen, süthető, főzhető, utánízesíthetünk vele, na és persze savanyítható. 

Nagyon vonzó tulajdonsága, hogy nem leszel tőle büdi, mint a nyers verziótól. Viszont megmarad a ropogós állaga és a kis gerezdek szépen mutatnak tálaláskor.

Nem egy ötperces meló mondjuk, de megéri, mert egyszerre több üveggel is eltehetünk, ami aztán jó sokáig kitart. Na nézzük.

Tudnivalók

Adagok: Ízlés szerint több/kevesebb ízesítő belevaló foglalja el a helyet, illetve a fokhagyma gerezdek nagyságától függ a végső adag - inkább legyen eggyel több üveged, mint megpucolt és otthontalan gerezded.

Időigény: mennyiségtől függően az előkészítés nagyjából félóra-óra. A kész művet lezárva két hétig kell érlelni.

Tippek: 

A fokhagyma bár viszonylag sokáig frissen tartható, azért ne legyen tavalyi, fenekéből csírákkal kilógó. Ha frissen vásárolod, erős markolós vizsgálattal ellenőrizd, hogy nem-e puha valahol vagy nem üres-e valamelyik gerezd.

A kapornál legjobb, ha frisset választasz, de a szárított is megteszi. A képen szereplő üvegekbe utóbbi került, bizonyítottan beválik az is. Azért időnként nem árt ellenőrizni, hogy a betárazott szárított fűszereid hogy érzik magukat a szekrényben, mert ki hinné, de ezeknek is van lejárati dátuma.

Az ecet és víz arányokat igazgatva vagy kisebb százalékos ecetet használva alakítani tudod a fokhagyma savanyúságát. Ízlése válogatja, nekem a lenti arány bejött (nem durván ecetes).

Az üvegek lehetnek bármilyen kupakos befőttesüvegre hajazó darabok, a lényeg, hogy a teteje megfeleljen befőzési célra. Magyarul vagy bolti befőtt/savanyúság üvegét hasznosítsd újra, vagy pedig olyat vegyél, ami kifejezetten erre való: kezdőknek javaslom a pukkanókupakos megoldást, ami a kupak közepén levő dudorról ismerhető fel. Dudor a lezárt üveg kihűlése során egyszer csak pukkan egyet, mivel a hőhatás miatt "beszívódik", te pedig ekkor megnyugszol, hogy tényleg befőztél.

Csírátlanítás. Sírva röhögtem, amikor először hallottam ezt a szót, de fontos, tudni kell és alkalmazni. Akármilyen ügyesen kimosogatod az (akár tisztának kinéző, vadiúj) üveget, tuti marad benne valami szutyok, ami nem kell bele. Eddig a legjobb megoldásnak az bizonyult, ha a címke levakarása, mosogatás és alapos öblítés után még vizesen egy percig mikróztam max teljesítményen. Odabent érdemes hagyni lehűlni, mielőtt kiveszed, de tökre csírátlan és savanyúságra felkészült lesz.

A fokhagyma színe az érlelés során nagyon gyanús zöldeskék árnyalatra fog változni. Nem kell megijedni, mert anyukám megmondta, hogy ez a kicsapódó kén. Aki nem hiszi, guglizza meg (én meggugliztam és tényleg).

Hozzávalók és elkészítés

• 2-3 kisebb üveg
• 25-30 dkg fokhagyma
• fél dl ecet (20%)
• 3 dl víz
• 1,5 ek. kristálycukor
• 1,5 ek. só
• kapor
• babérlevél (üvegenként 1-2 nagyobb)
• egész feketebors
• mustármag

Megpucoljuk a fokhagymákat. A legegyszerűbb része, de a leghosszabb is. Idegóvó módszer: a kés lapjával tehénkedj rá a gerezdre, így picit megroppan és levehető az egyébként ragaszkodó héj is.

A már rutinosan csírátlanított üvegek alján megágyazunk: kapor, babérlevél, borsszemek és mustármag. (A képen látható, hogy a felöntés után úgyis felúsznak a kisebb egyedek.)

Telepakoljuk fokhagymával - lehetőleg teljesen tele, mert a gerezd is felfelé tör.

A vizet, az ecetet, a cukrot és a sót egyben felfőzzük. Ha már forr, óvatosan ráöntjük a fokhagymákra és rögtön le is zárjuk.

Most jön az okosság. Egy nagyobb fazekat kibélelünk (részemről konyharuhával), beleállítjuk a lezárt üvegeket és forró vizet engedünk rá. Így az egész csomagot addig főzzük, amíg az üvegekben el nem kezdenek buborékok felfelé szállni. 

Ekkor kivesszük (fogókesztyű hasznos lehet), szárazra töröljük és hagyjuk kihűlni. Két hét érlelés után fogyasztható.

Tálalás:

Egyedüli savanyúságként tökéletes, de ha többfélét tálalunk (főleg ha egy tányéron), inkább a kevésbé csípős vagy karakteres fajtákat válasszuk mellé. Illik például a céklához és bármilyen furcsa, az édes befőttekhez is. 

Jó étvágyat! :)

Sapkás Cukkini

Sapkás Cukkini jóarc. Főleg azért, mert elég egyszerű, nem tart sokáig elkészíteni, úgyhogy homályosan látó, éhségtől kopogó szemekhez abszolút illik. 

Ha közben mégis piszkálnak, hogy miért nincs még kész, rászámolt sonkadarabokkal békét teremthetsz. Az erősen követelőzők számára akár egész fokhagymagerezdet is csomagolhatsz meglepetésként a sonkába.

Tudnivalók

Adagok: egy közepes méretű (kb. 20 cm hosszú és 5-6 cm vastag) cukkini egy emberre elég. Vagy kettőre, ha kicsi az illető befogadóképessége és/vagy köret is készül hozzá.

Időigény: 15 perc előkészítés, addig bemelegszik a sütő, odabent további 10 perc.

Tippek: 

Cukkini vásárlásakor mindenképp csak az egészséges, nem kopott/sérült/sárgás/szottyadt darabokat vidd haza.

Falatkákat (Sapkás Cukkini Junior) is készíthetsz, ekkor kicsi, vékony cukkinikre lesz szükség, így egy kézzel is kezelhető, svédasztalra is kirakható darabokat kapsz. Trendi fogpiszkálós megoldással inkább ne is kísérletezz, mert a sült cukkini teljesen puha és a piszka nem fogja meg. Cserébe vicces lesz nézni, ahogy a vendégeid egymásra potyogtatják a kaját.

A sonka ízlés szerint lehet bármilyen felvágott, akár füstölt is. A lényeg, hogy szeleteld vékonyra vagy aprítsd picire (a sajt úgyis összefogja a tetején).

A sajt is változtatható (biztosan van, aki fetával jobban csípné), de mindenképpen olvadós-pirulós, tehát puha vagy félkemény legyen. Az ilyen önmagában is ízes ételnél én jobban szeretem az általános sajtokat (jelen esetben régi barátunk, a trappista segített be), de jó választás lehet még egy cheddar jellegű, olvadós karaktersajt vagy egy halvány ízű mozzarella.

Fűszerezésnél alapesetben elég a só és bors, de jól áll neki a kakukkfű vagy bátrabb fogyasztó esetén a kapor is.

Ha a fokhagyma rajongói klub tagja vagy, érdemes sütésnél a cukkinik közé szórni néhány gerezdet - héjastól. A héjában megsült fokhagyma gerezdje lágy lesz és kevésbé "illatos", nagyjából ki kell szívni a héjból (bár jót tesz neki, ha hosszabban sül, pl. húsok sütésekor tepsibe dobálva). Isteni, próbáld ki.

Hozzávalók és elkészítés

• 1 db cukkini
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 nagy szelet pármai sonka 
• reszelt sajt
• só, bors
• olívaolaj

Amíg a sütő felkészül (180 fokra), a serpenyőben pedig a kevéske (alját alig elfedő) olaj melegszik, a cukkini két végét lecsapjuk, majd az egészet felkarikázzuk 1,5 cm vastag darabokra. Az olajon mindkét oldalát pár percig elősütjük - akkor jó, ha már van egy kis halványsült színe.

Közben a fokhagymát felszeleteljük, sonkát kis darabokra vágjuk (esetemben tépjük, mert a pármai amúgy is elég laza), sajtot lereszeljük, egy hőálló tálat olajjal kikenünk. 

A félig sült karikákat besorakoztatjuk a tálba, sózás és borsozás után megpakoljuk a fokhagymaszeletekkel, a sonkával, a tetejét pedig alaposan megszórjuk sajttal (ez fogja össze a sapkát). Fázisok alant.

A felöltöztetett cukkiniket a közben bemelegedett sütőben addig sütjük, amíg a sajt megpirul a tetején. 

Tálalás: 

Önmagában is megállja a helyét, de bármilyen megszokott köret megy hozzá - mivel gyakorlatilag puha tökdarabokkal van dolgunk, az ideális köret kissé ropogósabb. Jelen esetben egy olívaolajos-balzsamecetes vegyes salátát kapott cellatársnak. 

Frissen tálaljuk, de óvatosan, mert a sült tökfélék puha belseje még akkor is irtó forró tud lenni, mikor a külseje már lehűlt. 

Jó étvágyat! :)