Savanyított fokhagyma

Eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné a savanyúságot (bár biztos van), úgyhogy nézzünk be kicsit a műanyagdobozos csalamádé és a gyári ubi mögé. Savanyítani nagyjából bármilyen zöldséget lehet, bár nem mindig éri meg... 

A fokhagyma viszont pont egy olyan dolog, ami mindenféle felhasználásban sikert arat: ehető nyersen, süthető, főzhető, utánízesíthetünk vele, na és persze savanyítható. 

Nagyon vonzó tulajdonsága, hogy nem leszel tőle büdi, mint a nyers verziótól. Viszont megmarad a ropogós állaga és a kis gerezdek szépen mutatnak tálaláskor.

Nem egy ötperces meló mondjuk, de megéri, mert egyszerre több üveggel is eltehetünk, ami aztán jó sokáig kitart. Na nézzük.

Tudnivalók

Adagok: Ízlés szerint több/kevesebb ízesítő belevaló foglalja el a helyet, illetve a fokhagyma gerezdek nagyságától függ a végső adag - inkább legyen eggyel több üveged, mint megpucolt és otthontalan gerezded.

Időigény: mennyiségtől függően az előkészítés nagyjából félóra-óra. A kész művet lezárva két hétig kell érlelni.

Tippek: 

A fokhagyma bár viszonylag sokáig frissen tartható, azért ne legyen tavalyi, fenekéből csírákkal kilógó. Ha frissen vásárolod, erős markolós vizsgálattal ellenőrizd, hogy nem-e puha valahol vagy nem üres-e valamelyik gerezd.

A kapornál legjobb, ha frisset választasz, de a szárított is megteszi. A képen szereplő üvegekbe utóbbi került, bizonyítottan beválik az is. Azért időnként nem árt ellenőrizni, hogy a betárazott szárított fűszereid hogy érzik magukat a szekrényben, mert ki hinné, de ezeknek is van lejárati dátuma.

Az ecet és víz arányokat igazgatva vagy kisebb százalékos ecetet használva alakítani tudod a fokhagyma savanyúságát. Ízlése válogatja, nekem a lenti arány bejött (nem durván ecetes).

Az üvegek lehetnek bármilyen kupakos befőttesüvegre hajazó darabok, a lényeg, hogy a teteje megfeleljen befőzési célra. Magyarul vagy bolti befőtt/savanyúság üvegét hasznosítsd újra, vagy pedig olyat vegyél, ami kifejezetten erre való: kezdőknek javaslom a pukkanókupakos megoldást, ami a kupak közepén levő dudorról ismerhető fel. Dudor a lezárt üveg kihűlése során egyszer csak pukkan egyet, mivel a hőhatás miatt "beszívódik", te pedig ekkor megnyugszol, hogy tényleg befőztél.

Csírátlanítás. Sírva röhögtem, amikor először hallottam ezt a szót, de fontos, tudni kell és alkalmazni. Akármilyen ügyesen kimosogatod az (akár tisztának kinéző, vadiúj) üveget, tuti marad benne valami szutyok, ami nem kell bele. Eddig a legjobb megoldásnak az bizonyult, ha a címke levakarása, mosogatás és alapos öblítés után még vizesen egy percig mikróztam max teljesítményen. Odabent érdemes hagyni lehűlni, mielőtt kiveszed, de tökre csírátlan és savanyúságra felkészült lesz.

A fokhagyma színe az érlelés során nagyon gyanús zöldeskék árnyalatra fog változni. Nem kell megijedni, mert anyukám megmondta, hogy ez a kicsapódó kén. Aki nem hiszi, guglizza meg (én meggugliztam és tényleg).

Hozzávalók és elkészítés

• 2-3 kisebb üveg
• 25-30 dkg fokhagyma
• fél dl ecet (20%)
• 3 dl víz
• 1,5 ek. kristálycukor
• 1,5 ek. só
• kapor
• babérlevél (üvegenként 1-2 nagyobb)
• egész feketebors
• mustármag

Megpucoljuk a fokhagymákat. A legegyszerűbb része, de a leghosszabb is. Idegóvó módszer: a kés lapjával tehénkedj rá a gerezdre, így picit megroppan és levehető az egyébként ragaszkodó héj is.

A már rutinosan csírátlanított üvegek alján megágyazunk: kapor, babérlevél, borsszemek és mustármag. (A képen látható, hogy a felöntés után úgyis felúsznak a kisebb egyedek.)

Telepakoljuk fokhagymával - lehetőleg teljesen tele, mert a gerezd is felfelé tör.

A vizet, az ecetet, a cukrot és a sót egyben felfőzzük. Ha már forr, óvatosan ráöntjük a fokhagymákra és rögtön le is zárjuk.

Most jön az okosság. Egy nagyobb fazekat kibélelünk (részemről konyharuhával), beleállítjuk a lezárt üvegeket és forró vizet engedünk rá. Így az egész csomagot addig főzzük, amíg az üvegekben el nem kezdenek buborékok felfelé szállni. 

Ekkor kivesszük (fogókesztyű hasznos lehet), szárazra töröljük és hagyjuk kihűlni. Két hét érlelés után fogyasztható.

Tálalás:

Egyedüli savanyúságként tökéletes, de ha többfélét tálalunk (főleg ha egy tányéron), inkább a kevésbé csípős vagy karakteres fajtákat válasszuk mellé. Illik például a céklához és bármilyen furcsa, az édes befőttekhez is. 

Jó étvágyat! :)

Sapkás Cukkini

Sapkás Cukkini jóarc. Főleg azért, mert elég egyszerű, nem tart sokáig elkészíteni, úgyhogy homályosan látó, éhségtől kopogó szemekhez abszolút illik. 

Ha közben mégis piszkálnak, hogy miért nincs még kész, rászámolt sonkadarabokkal békét teremthetsz. Az erősen követelőzők számára akár egész fokhagymagerezdet is csomagolhatsz meglepetésként a sonkába.

Tudnivalók

Adagok: egy közepes méretű (kb. 20 cm hosszú és 5-6 cm vastag) cukkini egy emberre elég. Vagy kettőre, ha kicsi az illető befogadóképessége és/vagy köret is készül hozzá.

Időigény: 15 perc előkészítés, addig bemelegszik a sütő, odabent további 10 perc.

Tippek: 

Cukkini vásárlásakor mindenképp csak az egészséges, nem kopott/sérült/sárgás/szottyadt darabokat vidd haza.

Falatkákat (Sapkás Cukkini Junior) is készíthetsz, ekkor kicsi, vékony cukkinikre lesz szükség, így egy kézzel is kezelhető, svédasztalra is kirakható darabokat kapsz. Trendi fogpiszkálós megoldással inkább ne is kísérletezz, mert a sült cukkini teljesen puha és a piszka nem fogja meg. Cserébe vicces lesz nézni, ahogy a vendégeid egymásra potyogtatják a kaját.

A sonka ízlés szerint lehet bármilyen felvágott, akár füstölt is. A lényeg, hogy szeleteld vékonyra vagy aprítsd picire (a sajt úgyis összefogja a tetején).

A sajt is változtatható (biztosan van, aki fetával jobban csípné), de mindenképpen olvadós-pirulós, tehát puha vagy félkemény legyen. Az ilyen önmagában is ízes ételnél én jobban szeretem az általános sajtokat (jelen esetben régi barátunk, a trappista segített be), de jó választás lehet még egy cheddar jellegű, olvadós karaktersajt vagy egy halvány ízű mozzarella.

Fűszerezésnél alapesetben elég a só és bors, de jól áll neki a kakukkfű vagy bátrabb fogyasztó esetén a kapor is.

Ha a fokhagyma rajongói klub tagja vagy, érdemes sütésnél a cukkinik közé szórni néhány gerezdet - héjastól. A héjában megsült fokhagyma gerezdje lágy lesz és kevésbé "illatos", nagyjából ki kell szívni a héjból (bár jót tesz neki, ha hosszabban sül, pl. húsok sütésekor tepsibe dobálva). Isteni, próbáld ki.

Hozzávalók és elkészítés

• 1 db cukkini
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 nagy szelet pármai sonka 
• reszelt sajt
• só, bors
• olívaolaj

Amíg a sütő felkészül (180 fokra), a serpenyőben pedig a kevéske (alját alig elfedő) olaj melegszik, a cukkini két végét lecsapjuk, majd az egészet felkarikázzuk 1,5 cm vastag darabokra. Az olajon mindkét oldalát pár percig elősütjük - akkor jó, ha már van egy kis halványsült színe.

Közben a fokhagymát felszeleteljük, sonkát kis darabokra vágjuk (esetemben tépjük, mert a pármai amúgy is elég laza), sajtot lereszeljük, egy hőálló tálat olajjal kikenünk. 

A félig sült karikákat besorakoztatjuk a tálba, sózás és borsozás után megpakoljuk a fokhagymaszeletekkel, a sonkával, a tetejét pedig alaposan megszórjuk sajttal (ez fogja össze a sapkát). Fázisok alant.

A felöltöztetett cukkiniket a közben bemelegedett sütőben addig sütjük, amíg a sajt megpirul a tetején. 

Tálalás: 

Önmagában is megállja a helyét, de bármilyen megszokott köret megy hozzá - mivel gyakorlatilag puha tökdarabokkal van dolgunk, az ideális köret kissé ropogósabb. Jelen esetben egy olívaolajos-balzsamecetes vegyes salátát kapott cellatársnak. 

Frissen tálaljuk, de óvatosan, mert a sült tökfélék puha belseje még akkor is irtó forró tud lenni, mikor a külseje már lehűlt. 

Jó étvágyat! :)

Bruschetta

Az első recept, amit megosztanék veletek, az egyik nagy kedvence a környezetemnek, ráadásul állati gyorsan kész van. Szép a neve, csinosan mutat a tányéron és még finom is. Lehet előétel vagy főétel, de ha nem tömi magát az ember degeszre, akkor gyors uzsonna is. 

Szinte bárkinek az ízlésére szabható, jól variálhatók az összetevők: különféle sajtok, zöldségek, fűszerek, kenyérváltozatok, esetleg húsféle hozzáadásával. A számomra alap, kedvenc és egyébként is ultimate recept némi iránymutatással megspékelve (magyarul: tanulj az én hibáimból), a következő:

Tudnivalók

Adagok: éhségtől és az evőemberek befogadóképességétől függően úgy számolj, mintha sima pirítóst készítenél, de repeta nélkül. 

Időigény: a pirítódtól függ, mert amíg a kenyerek pirulnak, összerakhatod a feltétet.

Tippek: 

A bazsalikom mindenképp friss legyen - a legegyszerűbb, ha a nagyobb boltokban kapható cserepes megoldást szerzed be, így miután te a nagyobb leveleket a bruschettához felhasználtad, ő az ablakpárkányon tovább növöget és termeli neked az olaszos ízeket.

A paradicsom lehetőleg keményebb, húsosabb fajta (pl. szilva paradicsom) legyen, hogy ragujellegű, ne pedig masszás végeredményt kapj a feltétnél. Ha nem szereted a héját, egy perc forróvizes sokkolás után, kiskéssel bevágva szépen le tudod húzni.

A fokhagyma kerülhet közvetlenül az olajjal megkent pirítósra dörzsölve is - sokan egyenesen felháborodnak, ha nem így történik. Lehet sznobkodni, de szerintem ha beleharapsz a bruschettába, pont egyszerre kerül a szádba az összes hozzávaló, szóval nagyjából mindegy, melyik részén ül a fokhagyma. 

A kenyeret sima pirítás helyett elegánsan, fokhagymás olajon is megpiríthatod egy serpenyőben. Ezt csak akkor tanácsolnám, ha kisebb adag készül, különben a tűzhelynél fogsz ácsorogni, amíg a többiek a friss bruschettát megeszik előled. Baguette helyett használhatsz bármilyen szeletelhető kenyérfélét (pl. ciabatta vagy egyszerű fehér kenyér), de gyorsaság és állag szempontjából ezt javaslom.

A sajt nem kötelező, de erősen ajánlott, mert illik hozzá. Egyszerűbb beszerzés az általános, kevésbé erős ízű, keményebb sajtokból bármelyik (pl. trappista, edami), vagy kifinomultabb megoldás a "fajtasajtok" közül például a parmezán. 

Hozzávalók és elkészítés

• 1 hosszú baguette (kb. 2 főre elég)
• 3 db paradicsom
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 kis csokor friss bazsalikom
• olívaolaj 
• só, esetleg bors
• reszelt sajt

A baguette-t kissé ferdén felszeleteljük (csak mert úgy szebb), a szeleteket sorban megpirítjuk. A kész pirítósokat letakarhatjuk, így lassabban hűlnek ki. 

Közben a paradicsomot (igény szerint a sokkolós-vetkőztetős kezelés után) kb. 1x1 cm-es darabokra vágjuk, a bazsalikomot picire felvagdossuk, a fokhagymát átnyomjuk. 

Egy tálba borítunk mindent, megsózzuk (ha szereted, borsozd is meg) és megöntjük olívaolajjal úgy, hogy legyen leve, de ne áztassa szét a pirítósokat. Óvatosan keverjük össze, hogy ne essenek szét a paradicsomkockák.

Tálalás: 

Ha azonnal nekiesik és gyorsevő a fogyasztó, összerakhatod és szendvicsként tálalhatod, plusz díszítheted egy kisebb bazsalikomlevéllel.

Ha többen vagytok, érdemes külön az asztalra tenni a kenyeres kosarat, a reszelt sajtos és a feltétes tálat. Így fél-önkiszolgáló módban szerkeszthetitek a bruschettákat és nem ázik el a következő, amíg megeszed az aktuális szeletet. 

Jó étvágyat! :)

Indul a "The Leisure Kitchen"

Google azt mondta, kezdjem el a blogolást. Ezek szerint megelégelte, hogy a negyvenhatodik design sablont is megpróbáltam átszerkeszteni, nem baj.

Mitől Leisure? Leginkább attól, hogy nem pörögjük túl és nem csinálunk teljesítménytúrát a főzésből. Ha valami nem úgy sikerült, röhögd ki magad, tanulj belőle és javíts rajta vagy kezdd újra. Legközelebb menni fog. A családom hat hétig evett palacsintát minden nap, ezúton is köszönöm a türelmet. Kezdjük hát az alapokkal.

1. Főzni jó, már csak azért is, mert lesz mit megenni.

2. Melós dolog, néha fáj is, amikor beleáll a kés a tenyeredbe, de ha már gasztroblogot olvasol, nagy eséllyel te is élvezed vagy szeretnéd élvezni az ételkészítést.

3. A vegeta nem ciki. Csak ne sózz utána.

4. A szezonális zöldség-gyümölcs fontossága akkora igazság, hogy már közhellyé vált. December van, elég szomorú és ízetlen lenne estére a sült spárga konzervből...

5. Megéri időnként a hiperek helyett a piacra kiballagni. Bár a cuki idős eladónénik kőkemény marketingfogásokkal élnek és képesek lennének eladni neked a csokor petrezselymet ötszázért (kislányom, ez bijo!), de érettebb, ízletesebb alapanyagot kaphatsz és ettől nyilván finomabb lesz az ételed is. A piacok veleje pedig az őstermelői részleg.

6. Spájz. Nekem ugyan sajnos nincs, de minispájznak találjon helyet a főzőember, akár egy jóképű dobozban a szekrénybe rejtve. Ide kerül minden fontos, de eltartható dolog, ami mindig kell: fűszerek, olaj, ecet, cukor, száraztészta, liszt és barátaik.

7. Apropó, fűszerek: mindenki a saját szája íze szerint használja őket, de azért az alapvető fajták legyenek meg. Ilyen a só, bors, pirospaprika, fokhagymapor, majoranna, babérlevél, petrezselyem, ha bejön a brutál, akkor chili - minél többet főzöl, annál több fűszered gyűlik majd össze. Ha jóképű/csinos a szomszéd, ne vegyél, hátha neki van.

8. Eszközök. Attól függ, mit szeretnél készíteni, de ha már van serpenyőd, tűzhelyed és sütőd, nagy baj nem lehet. (Na jó, a sütő mellé kikészített fogókesztyű sem árt, főleg ha emelkedett hangulatban borozol és a vendégeiddel röhigcsélsz közben.)

9. Tálalás. Ha szép az étel, finomabb is. Ez egy tény.

Szóval no para, ha éhes vagy, indulás főzni. Én is megyek.