2015. 12. 28.

Sonkás-cukkinis rizottó

Először is tisztázzuk: a rizottó nem az iskolai menzaféle borsóval kevert főtt rizs. Krémes, "kásaállagú", ezerféle húst és zöldséget adhatunk hozzá, nagyon laktató és függőséget okoz. Gyakran tálalják köretként is, de a más alapanyagokkal turbósított verziót inkább főételnek ajánlom.

Elég melós elkészíteni, de könnyű vele kibékülni, hiszen úgy kezdődik a recept, hogy nyiss ki egy üveg fehérbort. Nagy odafigyelést viszont nem, inkább csak felügyeletet és kevergetést igényel, közben pedig lehet beszélgetni és borozgatni, mivel az üveg tartalmának csak kis részét öntjük a rizottóhoz.

Tudnivalók

Adagok: a rizs csomagolásán leírtaknak megfelelően (általában kb. 80 g/fő). Nem érdemes az általános bögrés rizsadagolást alkalmazni, mivel a rizottórizsnek némileg más tulajdonságai vannak.

Időigény: kb. 40 perc, mennyiségtől függően változhat. Fontos, hogy amint kész, azonnal tudjuk tálalni.

Tippek:
A rizottórizs ez esetben az alfa és az omega. Kifejezetten ehhez a fogáshoz való, "A" minőségű rizsről van szó, amit a delikatesz boltokban, illetve a szuper- és hipermarketekben szinte biztosan megtalálsz - a biztonság kedvéért rá is írják, hogy rizottóhoz való. Az általános rizsfajtáktól eltérően ez kerekszemű és kifejezetten magas a keményítőtartalma, ettől lesz krémes a végeredmény.

A felhasznált bor mindenképpen legyen fehér - hacsak nem szándékosan főzünk rózsaszín rizottót. Ettől függetlenül bármilyen száraz vagy félédes fajta jó hozzá.

Fűszerezni alapvetően nem szükséges, mivel alaplével készül, ami önmagában már ízesített. Az alaplé lehet hús- vagy zöldségleves is (utóbbival teljesen vegetáriánus fogást is készíthetünk), de hát nem mindenki tart otthon tarcsiban alapleveket - tökéletes megoldás a leveskockából készült verzió is. A fűszerszeretők számára tálaláskor őrölhetünk borsot a rizottó tetejére.

Ha mégis van hét nyelven beszélő szuperfűszerünk (pl. sáfrány, curry), nyugodtan használjuk fel - ez esetben viszont lehetőleg hagyjuk ki az egyéb, "töltelék" alkatrészeket.

A plusz alapanyagok közül én most a házi füstölt sonkát és cukkinit használtam, de a variációk tárháza szinte kimeríthetetlen: 
  • zöldségek: spárga, gombafélék, cukkini, hagymafélék, sütőtök, spenót, húsosabb (pl. kaliforniai) paprika, brokkoli, kelbimbó, medvehagyma, zöldbab, paradicsom,
  • húsfélék: füstölt sonkák, szalonnafélék, máj, szárnyas és vörös színhúsok (utóbbihoz inkább köretként),
  • tengeri herkentyűk: kagyló, lazac, garnéla, tintahal,
  • egyebek: karakteres sajtok (pl. kéksajt, kecskesajt), dió, olívabogyó, stb.
Fontos, hogy nem minden hozzávaló bírja a hosszú főzést, így a kényesebb darabokat csak az utolsó néhány percben adjuk a rizottóhoz.

A sajt bár itt nem lényegi alapanyag, mégis szükséges. A rizottóra általában parmezánt, grana padanot, illetve más kemény sajtot reszelnek vagy forgácsolnak, de bátran felhasználhatjuk más kedvenc sajtfajtánkat is. A fűszerezésnél írtak itt is érvényesek: ha nagyon karakteres a sajt, mellőzzük az ízesebb hozzávalókat.


Hozzávalók és elkészítés

  • 80 g rizottórizs / fő
  • füstölt sonka
  • egy kisebb cukkini fele
  • egy kis fej vöröshagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • sajt 
  • vaj
  • fehérbor
  • kb. fél liter alaplé
  • olívaolaj

Kinyitjuk a bort. 

Egy kisebb edényben megmelegítjük az alaplevet - vagy vizet forralunk leveskockával.

Egy másik (fedővel rendelkező) edényben kevés olajat és vajat felteszünk melegedni, közben apróra vágjuk a hagymát. Rádobjuk az olajra, megdinszteljük (üveges legyen, ne piruljon meg).

Amíg a hagyma sutyorog az olajon, picire (minikockákra vagy hosszú vékony csíkokra) vágjuk a sonkát, nagyobb darabokra a cukkinit és a hagymához adjuk. Párszor átforgatva egyben pirítjuk a "ragut", majd ráborítjuk a rizst, alaposan összekeverjük és 1-2 percig együtt melegítjük.

Felöntjük az egészet annyi borral, amennyi elfedi. Időnként kevergetve megvárjuk, amíg a rizses keverék felszívja a nedvességet. Felszeleteljük a fokhagymát, beledobjuk.

A forró alapléből hozzáöntünk ismét csak annyit, amennyi elfedi. Random kevergetés mellett megvárjuk, amíg elfő a lé, majd újabb alaplé-adag....és így tovább, amíg a rizs megfő, kioldódik belőle a keményítő és krémes masszává, vagyis hát rizottóvá válik az edény tartalma.


Állag-ellenőrzés céljából érdemes megkóstolni: eredetileg "al dente", tehát főtt, de még harapható állagúra főzik (mint a tésztát), a magyar szájak íze szerint viszont ennél kissé tovább, egész puhára is főzhető.

Ha elérte a kívánt állagot és elfőtt az utolsó adag alaplé is, egy kisebb darab vajat keverjünk el benne. Ha sajtot tervezünk hozzá tálalni, egy keveset ezen a ponton bele is főzhetünk. Zárjuk el alatta a tüzet és lefedve 2-3 percre hagyjuk állni tálalás előtt.

Tálalás:
Mindenképpen frissen tálaljuk, tányérokra kiadagolva. Díszítésként jól használható maga a sajt is, de biggyeszthetünk a tetejére bazsalikomlevelet, petrezselymet vagy apróra vágott snidlinget, illetve a sonkából is néhány apró darabot.

Ha nagyon hajtunk a kreatív tálalásra, szép megoldás egy csészével vagy kisebb tállal formázni, ahogy anno a menzásnénik is csinálták: beletöltjük a rizottót, tetejére borítjuk a tányért, majd stabil kézzel hirtelen megfordítjuk és óvatosan leemeljük a tálat/csészét. Megjegyzem, ez a nagyon krémes rizottóknál nem mindig működik.

Mellé külön edénykében kikészíthető reszelt sajt, olívabogyó, kisebb csípős savanyúság (pl. jalapeño vagy pepperoni paprika). 

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 26.

Tarajos Krumpli

Tarajos Krumplit ezerféle néven találhatunk a neten összevissza, a közös nevező bennük a szeletelt-héjában-sült-krumpliság és a variálható összetétel. Leginkább mutatós és laktató vacsoraként használható, önmagában vagy köretként egy csinos sült hús mellé. 

Megjegyzem, maga az elkészítés úgy a harmadik alkalom táján élvezhető igazán, mert az első próbálkozásokat általában sűrű illetlen szófordulatok kísérik és időnként kevésbé dekoratív a végeredmény. De megéri a küzdelmet, főleg, mert az ember másodjára-harmadjára már alkotóan áll ehhez a fogáshoz, illetve a "töltelék" alapanyagokhoz. Na meg persze azért is megéri, mert finom.

Tudnivalók

Adagok: mivel kifejezetten nagyméretű krumplikat használunk, fejenként egy darab, bőevőknek kettő. A töltőalkatrészek mennyiségét azért nem írom pontosan, mert krumpli- és ízlésfüggő, hogy ki mennyit használ fel.

Időigény: 1-2 adag előkészítése kivitelezhető a sütő bemelegedése alatt. Ehhez jön maga a sütés két lépcsőben: kb. 30 + kb. 15 perc. Összességében tehát bő egy óra múlva ehetsz, dolgoznod összesen nagyjából 20 percet kell. 

Tippek:
A krumpli kapcsán a sütőtökös köretnél már írtam, hogy sütésre a sárga fajtát ajánlom, ezúttal abból is a nagyobb darabokat. Ha csak kicsi van otthon, azzal is megoldható, de élesebb legyen a késed és a szemed.

A vaj itt simán helyettesíthető ecsettel felkent olajjal, ki mit szeret enni, illetve mivel szeret dolgozni inkább. A lényeg, hogy maga a krumpli a lehető legjobban meg legyen "zsírozva", mivel gyakorlatilag szeletelt formában sül végig.

A sajt a saját érdekedben félkemény vagy kemény fajta legyen, hogy vékonyra tudd szeletelni. Én a jól bevált félkemény trappistát használtam, de jól megy hozzá a hasonló ízű eidami, az erősebb cheddar (ezzel óvatosan, mert olvad és kifolyhat belőle) vagy bármilyen füstölt fajta is. A sajt íze mellett választáskor vedd figyelembe, hogy mivel töltöd még a krumplikat.

A húsfélék közül a bacon/egyéb húsos (esetemben kolozsvári) szalonna típusúak váltak be eddig a leginkább, főleg mert egyenletes szeletekben kaphatóak vagy vághatóak otthon (sütésnél fontos: így egyszerre sülnek át). Általános felvágottak közül inkább csak a sonkaféléket ajánlanám, mert a többi túl "vizes" eredményt adhat. Húsrajongók bátran kísérletezzenek, jól áll Tarajosnak a kolbászkarika, de a vékonyra szelt virsli is.

Hagyma és fokhagyma - lehetőleg csak az egyik, de az tutira legyen benne. A hagyma vizesebb, így érdemes vékonyabbra szelni, a foki problémamentesen tehető bele bármilyen mennyiségben.

Fűszerezni ezt a fogást nem is igazán szükséges, mivel a töltőanyagok megízesítik a krumplit. Ha valaki mégsem bírja ki szórás nélkül, némi frissen őrölt bors biztosan jó választás. Sózni csak akkor kell, ha nincs benne már önmagában sózott húsféle.


Hozzávalók és elkészítés

  • 1-2 nagyobb krumpli
  • sajt
  • kolozsvári szalonna
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • vaj (nem kell puhítani előtte, egyenesen a frigóból)

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra (sima alul-felül verzióban). 
A krumpli(ka)t folyó víz alatt alaposan megsikáljuk egy keményebb kefével, leitatjuk róla a vizet (biztonsági előírás). Kb. 2 milliméterenként beszeletelem úgy, hogy az alsó harmada egyben maradjon - mivel nagy eséllyel nem alulról figyeled a krumplit közben, a gyakorlatban ez nagyjából azt jelenti, hogy ha a kést fogó kezed ujjai asztalt érnek, nem húzod tovább a kést.

A fokhagymákat felszeleteljük és a krumpli réseibe szuszakoljuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük a krumplikat és a tetejüket vajszeletekkel befedjük, hogy sütés közben szépen beleolvadjon a vaj a résekbe. Kb. 30 percig sütjük, majd kivesszük és hagyjuk kicsit hűlni, közben a sütő maradjon bekapcsolva.

Közben felszeleteljük a belevalókat vékonyra, hosszában pedig akkorára, hogy a szeletek közé beférjenek (lehetőleg ne nagyon lógjanak ki). A már kézmeleg krumpli szeletei közé nagyon óvatosan becsúsztatjuk sorban a szalonnát, a következőbe a sajtot, utána amit még szeretnénk és így tovább. Csúsztatásban segítőnk lehet a kés, de tényleg óvatosan, mert a megpuhult krumpli gyorsan szét tud omolni.

A megtöltött krumplikat további kb. 15 percig sütjük egyben. Ha közben esetleg hús is sül mellé, annak zsírjával is meglocsolhatjuk.

Tálalás
Tökéletesen illik hozzá a sima tejföl, de annak mindenféle más formája is: fűszeres vagy fokhagymás tejföl, tartármártás, majonéz, stb.

Egyadagos kiszerelésben a tányérra halmozható mellé mindenféle jóság (hússzeletek, savanyúság, vegyes saláta, tejfölös kenőcsök), a lényeg, hogy ne áztassák el az aprólékosan megszerkesztett krumplikat.

Több felhasználó számára érdemes egy külön tálon szervírozni a krumplikat (így lassabban is hűlnek ki), mellé az asztalra pedig egyesével külön edénykékben a jóságokat.

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 25.

Csokis-zabpelyhes cookie (alias keksz)

Így a karácsonyi kajakómában mi mást is írhatnék egy gasztroblogra, mint egy durván csokis receptet. Zabpelyhes is, édes is, ropog is meg közben puha is, és ha lezseren állsz a hozzávalók arányához, a kevésbé édesszájúak számára is lesz a folyékonyan csöpögős karácsonyi filmekhez nasi. 

Az alapreceptet Flóránál találtam, ezúton is köszönöm neki (illetve köszönjük többen is, mert hát nem egy adag készült az elmúlt napokban). 

Tudnivalók

Adagok: az itt megadott mennyiségből két tepsinyi (tepsünyi?) lesz. Készülj be plusz alapanyagból, mert gyorsan fogy.

Időigény: a sütőtől függ, tehát bemelegedés plusz maga a sütés - nagyjából félóra.

Tippek
Csoki. Az ugye a lényeg. Alapvetően érdemes étcsokival készíteni, mert a tészta maga is elég édes, de tudd, hogy minél nagyobb darabokban kevered a csokit a sütibe, annál édesebbnek fog tűnni a végső íze. Olvadástól tartani nem kell, amíg a tészta megsül körülötte, a csokidarab egyben marad.

Ami alap, hogy a csoki tényleg legyen csoki (kakaótartalom legalább 50%), tehát lehetőleg nem a mikulásról megmaradt bevonós. Étcsoki helyett használhatunk tejcsokit is, de számolni kell vele, hogy az édesebb ízű.

Vaj. Bár a sütikben általában helyettesíthető a vaj és a margarin, én mégiscsak a vajat ajánlom mindenféle ételhez. Sokan az alacsonyabb árával érvelnek a margarin mellett, de a trendiséggel ellentétben azt tapasztaltam, hogy a megfizethető "sajátmárkás" vajak sokszor jobb minőségűek (és ízűek), mint a mainstream termékek. Ismét csak azt javaslom, hogy verj gyökeret a boltban pár percre és olvasd el a címkét: legalább 82%-os legyen a vaj (illetve pont, mert nagyobbat még nem találtam).

Zabpehelynél nagyjából mindegy, hogy milyet választasz, aprószemű, nagyszemű, márkás vagy noname. Ha mégis nagyon meg szeretnéd gondolni, akkor vizionáld, hogyan fog kinézni megsülve és az alapján válassz.

Az itteni receptből készült keksz íze az édesszájúaknak jött be nagyon, én a kevésbé édesre voksoltam: 125 helyett csak 100 gramm csoki (1 tábla).

Pluszok: ízlés szerint nagyon sokféle hozzávalóval lehet dúsítani, asztalt gyümölcsökkel, mogyoróval, mandulával, satöbbivel.  


Hozzávalók és elkészítés
  • 125 g vaj
  • 125 g cukor
  • 1 egész tojás
  • 125 g zabpehely
  • 150 g finomliszt
  • fél tk. sütőpor
  • fél tk. vaníliás cukor
  • 125 g étcsokoládé

Bemelegítjük a sütőt 180 fokra (ha van, hőlégkeverésre - ha nincs, lehet 190 is).

A felkockázott vajat és a cukrot együtt habosra keverem, lehetőleg géppel, mert homogénebb lesz és másnap nem fog fájni a karunkban az összes ízület. Belekeverjük a tojást, a sütőport és a vaníliás cukrot, majd a lisztet is, sima masszává keverjük.

Feldaraboljuk  a tábla csokit, esetemben kb. fél centis, mértanilag helytelen kockák születtek. Beleszórjuk a vajas masszába, aztán utánaküldjük a zabpelyhet is és kézzel alaposan összedolgozzuk az egészet (soknak fog tűnni a száraz hozzávaló, de egy kis küzdelem után szépen összefogja majd a tészta).

Sütőpapíros tepsire kiskanállal szétadagoljuk a tésztát, a kis rakásokat tenyerünkkel rátehénkedve szétnyomjuk - ha gyerekkel sütünk, ezt a feladatot bátran delegálhatjuk. Kreatívaknak itt a lehetőség alkotni, a tészta jól formázható és nem változik a mérete sem sütés közben.


Sütéskor nagyjából tíz perc (a szélek színesedése) után érdemes figyelgetni a kekszeket, mert pikkpakk eljut a féligsülttől a kozmált állapotig. Akkor van kész, amikor a teteje középen már nem ragacsos (eszközzel óvatosan sütőbe benyúl, megvizsgál), és színesedni kezd.

Tálalás
Ha nem azonnal fogyasztandó, érdemes jól zárható dobozba tenni, pár napig frissek maradnak a kekszek. Asztalra téve bármilyen szebb tálkának örülni fognak, de mindenképp ágyazz meg nekik, mert a csoki mindent összeken.

Jól illik mellé egy bögre meleg tea, nem túl édes kakaó vagy tej.

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 14.

Csirkeszárny sütőtökös krumplival

Előrebocsátanám, hogy aki kedveli a csirkeszárnyat, rossz ember nem lehet. Csak vannak, akik nem tudják, hogy szeretik, én is térítettem már meg fogyasztót e téren.

Szóval a csirkeszárny millióféleképpen elkészíthető, és SZÁRNYashús lévén szinte bármilyen köret adható mellé. Ha valamilyen speckó módra, hosszabban pácolnád, ne tegyél rá sót és egy óránál tovább ne hagyd benne az anyagban, mert a rajta levő hús viszonylag kicsi és egyrészt fölösleges várni, másrészt a végén még bekeményedik. Elég sütés előtt fűszerezni-pácolni.

Tudnivalók

Adagok: fejenként nagyjából egy csirkényi, vagyis két darab szárnnyal számolj. A köretnél általános szabályként engem úgy szocializáltak (bevált), hogy fejenként két krumpli - mivel itt sütőtök is szerepel, felezheted a krumplit vagy bónuszként számolhatod a tököt.

Időigény: az előkészítéssel megvagy, amíg a sütő bemelegszik (kb. 15 perc), a sütés nagyjából félóra. Tehát kb. 45 perc.

Tippek:
A csirkeszárnyat, mint minden húsfélét, alaposan vizsgálgasd meg vásárláskor. Ha nincs rutin, elsőre azért nézd meg a címkét, rajta kell lennie a csomagolás dátumának (1-2 naposnál régebbi ne legyen) - ha a címke alatt van egy másik is, az már gyanús. Pultból általában frisset kapsz és ha kedvesen kéred, a hentes bácsi/néni a jobb darabokat adja. Mondd, hogy sütni lesz és akkor kiválogatja neked a nagyobbakat. Maga a husi legyen egészséges rózsaszín (a sárgaság itt sem jó jel), lehetőleg húslé és vércseppek nélküli. 

A szárnyakat sütheted egészben (ahogy a nagy klasszikus rántott verziót), én jobban szeretem alkatrészeire szedve, mert könnyebben kezelhető és jobban átsül mindenhol. Ha még nem boncoltál volna szárnyat: a csontos-bőrös kis végét a porcnál (csukló?) éles késsel el tudod vágni, majd az egyben maradt két húsos részt megfogva roppanásig feszíted a V-t. A roppanás a porc (könyök?) hangja lesz, ott már el tudod vágni és kész is vagy. Ízlés szerint a kis véget is sütheted vagy elteheted későbbi levesbe.

A krumpli (alias burgonya) bármilyen lehet, sütésre a legjobbnak nálam eddig a sárga bizonyult. 

A sütőtök szezonális, de ha van a boltban/piacon, érdemes venni, mert sokáig eláll az ablakpárkányon, ha nem bontod fel - mindenképp kemény héjú és sértetlen legyen. A többi tökhöz hasonlóan sokféleképp felhasználható, de mivel édes, meggondolandó, hogy mihez tálalod - mondjuk egy mézes-barbecue ízesítésű hús mellé már igen gejl lenne, de kakukkfűvel és borssal önmagában is világbajnok ragut tálalhatsz. Fajta szempontjából én a kanadai vagy sonkatöknek nevezettet használom (élénk narancssárga, hosszúkás, felfelé keskenyedő).

A fűszerezés itt alap, a csirke és a krumpli is elbír gyakorlatilag mindent. A sütőtök már kevésbé, de jól áll neki a kakukkfű, a bors, a majoranna, bátrabbaknak a gyömbér és a chili - no meg a kis sós magvak is. Mondjuk tökmag, ugye.

A vegeta még mindig nem ciki, a sült húsoknak kifejezetten jót tesz, teltebb íze lesz - só helyett. 

Az olaj ez esetben egyszerű napraforgóolaj - husi sütésekor, illetve pácoláskor szükségtelen az olívaolaj, meg amúgy is ezen nőttünk fel. Szerintem.


 Hozzávalók és elkészítés

  • csirkeszárny (fejenként 2 db)
  • krumpli (fejenként 2 db)
  • sütőtök (krumplival megegyező mennyiség)
  • vegeta, bors
  • majoranna, kakukkfű
  • olaj

Beizzítjuk a sütőt 180 fokra.

A csirkeszárnyakat alaposan, hideg vízben megmossuk, lecsöpögtetjük (nem tesz jót a víz az olajos pácnak). Az ízületeknél három darabra vágjuk, bedobáljuk egy nagyobb tálba, rá a fűszereket az olajjal és kézzel szépen átforgatjuk, hogy mindenhol érje az íz. Igényesek masszírozhatják is, szereti. Rásorakoztatjuk a pácos darabokat a sütőpapíros tepsi egyik felére.


A megpucolt krumplikat és sütőtököt felkockázzuk egyformára és bedobáljuk az olajos-fűszeres tálba, majd azt is összeforgatjuk a benne maradt páccal (nekik kevesebb kell ugyanis). Ráborítjuk a tepsi szabad felére, valahogy így:


Minden további fakszni nélkül berakjuk a tepsit a sütőbe és nagyjából 25-30 perc múlva ehetünk. Sütőfüggő, hogy pontosan mennyi idő, de akkor van készen, ha a husi elkezd lemászni a csontról és olyan guszta sült színe van. (Ha nem vagy biztos benne, vegyél ki egy nagyobbat és vágd fel, hogy belül megsült-e.)

Tálalás
Eddig nem volt olyan, hogy ne lopkodták volna ki a tepsiből, amíg előszedtem a tányérokat, úgyhogy ezúttal esélytelen és fölösleges kezdeményezés a dekoratív tálalás. De mivel darabos és színes, a tepsielrendezés a tányéron is jól mutat, további díszítés inkább az asztalon legyen. 

Gyorskezű tálalók óvatosan kezeljék a köretet, mert a tökdarabok bár kockának néznek ki, teljesen puhák - ha hozzáérsz, szétmállik, az pedig már nem olyan szép. 

Mellé savanyúság vagy csípős kísérő illik (esetünkben jalapeno paprika), édes befőtt inkább nem, mivel a sütőtök megédesíti a fűszeres köretet.

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 12.

Savanyított fokhagyma

Eddig nem találkoztam olyan emberrel, aki ne szeretné a savanyúságot (bár biztos van), úgyhogy nézzünk be kicsit a műanyagdobozos csalamádé és a gyári ubi mögé. Savanyítani nagyjából bármilyen zöldséget lehet, bár nem mindig éri meg... 

A fokhagyma viszont pont egy olyan dolog, ami mindenféle felhasználásban sikert arat: ehető nyersen, süthető, főzhető, utánízesíthetünk vele, na és persze savanyítható. 

Nagyon vonzó tulajdonsága, hogy nem leszel tőle büdi, mint a nyers verziótól. Viszont megmarad a ropogós állaga és a kis gerezdek szépen mutatnak tálaláskor.

Nem egy ötperces meló mondjuk, de megéri, mert egyszerre több üveggel is eltehetünk, ami aztán jó sokáig kitart. Na nézzük.

Tudnivalók

Adagok: Ízlés szerint több/kevesebb ízesítő belevaló foglalja el a helyet, illetve a fokhagyma gerezdek nagyságától függ a végső adag - inkább legyen eggyel több üveged, mint megpucolt és otthontalan gerezded.

Időigény: mennyiségtől függően az előkészítés nagyjából félóra-óra. A kész művet lezárva két hétig kell érlelni.

Tippek
A fokhagyma bár viszonylag sokáig frissen tartható, azért ne legyen tavalyi, fenekéből csírákkal kilógó. Ha frissen vásárolod, erős markolós vizsgálattal ellenőrizd, hogy nem-e puha valahol vagy nem üres-e valamelyik gerezd.

A kapornál legjobb, ha frisset választasz, de a szárított is megteszi. A képen szereplő üvegekbe utóbbi került, bizonyítottan beválik az is. Azért időnként nem árt ellenőrizni, hogy a betárazott szárított fűszereid hogy érzik magukat a szekrényben, mert ki hinné, de ezeknek is van lejárati dátuma.

Az ecet és víz arányokat igazgatva vagy kisebb százalékos ecetet használva alakítani tudod a fokhagyma savanyúságát. Ízlése válogatja, nekem a lenti arány bejött (nem durván ecetes).

Az üvegek lehetnek bármilyen kupakos befőttesüvegre hajazó darabok, a lényeg, hogy a teteje megfeleljen befőzési célra. Magyarul vagy bolti befőtt/savanyúság üvegét hasznosítsd újra, vagy pedig olyat vegyél, ami kifejezetten erre való: kezdőknek javaslom a pukkanókupakos megoldást, ami a kupak közepén levő dudorról ismerhető fel. Dudor a lezárt üveg kihűlése során egyszer csak pukkan egyet, mivel a hőhatás miatt "beszívódik", te pedig ekkor megnyugszol, hogy tényleg befőztél.

Csírátlanítás. Sírva röhögtem, amikor először hallottam ezt a szót, de fontos, tudni kell és alkalmazni. Akármilyen ügyesen kimosogatod az (akár tisztának kinéző, vadiúj) üveget, tuti marad benne valami szutyok, ami nem kell bele. Eddig a legjobb megoldásnak az bizonyult, ha a címke levakarása, mosogatás és alapos öblítés után még vizesen egy percig mikróztam max teljesítményen. Odabent érdemes hagyni lehűlni, mielőtt kiveszed, de tökre csírátlan és savanyúságra felkészült lesz.

A fokhagyma színe az érlelés során nagyon gyanús zöldeskék árnyalatra fog változni. Nem kell megijedni, mert anyukám megmondta, hogy ez a kicsapódó kén. Aki nem hiszi, guglizza meg (én meggugliztam és tényleg).


Hozzávalók és elkészítés

  • 2-3 kisebb üveg
  • 25-30 dkg fokhagyma
  • fél dl ecet (20%)
  • 3 dl víz
  • 1,5 ek. kristálycukor
  • 1,5 ek. só
  • kapor
  • babérlevél (üvegenként 1-2 nagyobb)
  • egész feketebors
  • mustármag

Megpucoljuk a fokhagymákat. A legegyszerűbb része, de a leghosszabb is. Idegóvó módszer: a kés lapjával tehénkedj rá a gerezdre, így picit megroppan és levehető az egyébként ragaszkodó héj is.

A már rutinosan csírátlanított üvegek alján megágyazunk: kapor, babérlevél, borsszemek és mustármag. (A képen látható, hogy a felöntés után úgyis felúsznak a kisebb egyedek.)

Telepakoljuk fokhagymával - lehetőleg teljesen tele, mert a gerezd is felfelé tör.

A vizet, az ecetet, a cukrot és a sót egyben felfőzzük. Ha már forr, óvatosan ráöntjük a fokhagymákra és rögtön le is zárjuk.

Most jön az okosság. Egy nagyobb fazekat kibélelünk (részemről konyharuhával), beleállítjuk a lezárt üvegeket és forró vizet engedünk rá. Így az egész csomagot addig főzzük, amíg az üvegekben el nem kezdenek buborékok felfelé szállni. 

Ekkor kivesszük (fogókesztyű hasznos lehet), szárazra töröljük és hagyjuk kihűlni. Két hét érlelés után fogyasztható.

Tálalás:
Egyedüli savanyúságként tökéletes, de ha többfélét tálalunk (főleg ha egy tányéron), inkább a kevésbé csípős vagy karakteres fajtákat válasszuk mellé. Illik például a céklához és bármilyen furcsa, az édes befőttekhez is. 

Jó étvágyat! :)

2015. 12. 08.

Sapkás Cukkini

Sapkás Cukkini jóarc. Főleg azért, mert elég egyszerű, nem tart sokáig elkészíteni, úgyhogy homályosan látó, éhségtől kopogó szemekhez abszolút illik. 

Ha közben mégis piszkálnak, hogy miért nincs még kész, rászámolt sonkadarabokkal békét teremthetsz. Az erősen követelőzők számára akár egész fokhagymagerezdet is csomagolhatsz meglepetésként a sonkába.

Tudnivalók

Adagok: egy közepes méretű (kb. 20 cm hosszú és 5-6 cm vastag) cukkini egy emberre elég. Vagy kettőre, ha kicsi az illető befogadóképessége és/vagy köret is készül hozzá.
Időigény: 15 perc előkészítés, addig bemelegszik a sütő, odabent további 10 perc.
Tippek
Cukkini vásárlásakor mindenképp csak az egészséges, nem kopott/sérült/sárgás/szottyadt darabokat vidd haza.

Falatkákat (Sapkás Cukkini Junior) is készíthetsz, ekkor kicsi, vékony cukkinikre lesz szükség, így egy kézzel is kezelhető, svédasztalra is kirakható darabokat kapsz. Trendi fogpiszkálós megoldással inkább ne is kísérletezz, mert a sült cukkini teljesen puha és a piszka nem fogja meg. Cserébe vicces lesz nézni, ahogy a vendégeid egymásra potyogtatják a kaját.

A sonka ízlés szerint lehet bármilyen felvágott, akár füstölt is. A lényeg, hogy szeleteld vékonyra vagy aprítsd picire (a sajt úgyis összefogja a tetején).

A sajt is változtatható (biztosan van, aki fetával jobban csípné), de mindenképpen olvadós-pirulós, tehát puha vagy félkemény legyen. Az ilyen önmagában is ízes ételnél én jobban szeretem az általános sajtokat (jelen esetben régi barátunk, a trappista segített be), de jó választás lehet még egy cheddar jellegű, olvadós karaktersajt vagy egy halvány ízű mozzarella.

Fűszerezésnél alapesetben elég a só és bors, de jól áll neki a kakukkfű vagy bátrabb fogyasztó esetén a kapor is.

Ha a fokhagyma rajongói klub tagja vagy, érdemes sütésnél a cukkinik közé szórni néhány gerezdet - héjastól. A héjában megsült fokhagyma gerezdje lágy lesz és kevésbé "illatos", nagyjából ki kell szívni a héjból (bár jót tesz neki, ha hosszabban sül, pl. húsok sütésekor tepsibe dobálva). Isteni, próbáld ki.



Hozzávalók és elkészítés
  • 1 db cukkini
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy szelet pármai sonka 
  • reszelt sajt
  • só, bors
  • olívaolaj
Amíg a sütő felkészül (180 fokra), a serpenyőben pedig a kevéske (alját alig elfedő) olaj melegszik, a cukkini két végét lecsapjuk, majd az egészet felkarikázzuk 1,5 cm vastag darabokra. Az olajon mindkét oldalát pár percig elősütjük - akkor jó, ha már van egy kis halványsült színe.

Közben a fokhagymát felszeleteljük, sonkát kis darabokra vágjuk (esetemben tépjük, mert a pármai amúgy is elég laza), sajtot lereszeljük, egy hőálló tálat olajjal kikenünk. 
A félig sült karikákat besorakoztatjuk a tálba, sózás és borsozás után megpakoljuk a fokhagymaszeletekkel, a sonkával, a tetejét pedig alaposan megszórjuk sajttal (ez fogja össze a sapkát). Fázisok alant.

A felöltöztetett cukkiniket a közben bemelegedett sütőben addig sütjük, amíg a sajt megpirul a tetején. 

Tálalás
Önmagában is megállja a helyét, de bármilyen megszokott köret megy hozzá - mivel gyakorlatilag puha tökdarabokkal van dolgunk, az ideális köret kissé ropogósabb. Jelen esetben egy olívaolajos-balzsamecetes vegyes salátát kapott cellatársnak. 

Frissen tálaljuk, de óvatosan, mert a sült tökfélék puha belseje még akkor is irtó forró tud lenni, mikor a külseje már lehűlt. 
Jó étvágyat! :)

2015. 12. 07.

Bruschetta

Az első recept, amit megosztanék veletek, az egyik nagy kedvence a környezetemnek, ráadásul állati gyorsan kész van. Szép a neve, csinosan mutat a tányéron és még finom is. Lehet előétel vagy főétel, de ha nem tömi magát az ember degeszre, akkor gyors uzsonna is. 

Szinte bárkinek az ízlésére szabható, jól variálhatók az összetevők: különféle sajtok, zöldségek, fűszerek, kenyérváltozatok, esetleg húsféle hozzáadásával. A számomra alap, kedvenc és egyébként is ultimate recept némi iránymutatással megspékelve (magyarul: tanulj az én hibáimból), a következő:

Tudnivalók

Adagok: éhségtől és az evőemberek befogadóképességétől függően úgy számolj, mintha sima pirítóst készítenél, de repeta nélkül. 

Időigény: a pirítódtól függ, mert amíg a kenyerek pirulnak, összerakhatod a feltétet.

Tippek
A bazsalikom mindenképp friss legyen - a legegyszerűbb, ha a nagyobb boltokban kapható cserepes megoldást szerzed be, így miután te a nagyobb leveleket a bruschettához felhasználtad, ő az ablakpárkányon tovább növöget és termeli neked az olaszos ízeket.

A paradicsom lehetőleg keményebb, húsosabb fajta (pl. szilva paradicsom) legyen, hogy ragujellegű, ne pedig masszás végeredményt kapj a feltétnél. Ha nem szereted a héját, egy perc forróvizes sokkolás után, kiskéssel bevágva szépen le tudod húzni.

A fokhagyma kerülhet közvetlenül az olajjal megkent pirítósra dörzsölve is - sokan egyenesen felháborodnak, ha nem így történik. Lehet sznobkodni, de szerintem ha beleharapsz a bruschettába, pont egyszerre kerül a szádba az összes hozzávaló, szóval nagyjából mindegy, melyik részén ül a fokhagyma. 

A kenyeret sima pirítás helyett elegánsan, fokhagymás olajon is megpiríthatod egy serpenyőben. Ezt csak akkor tanácsolnám, ha kisebb adag készül, különben a tűzhelynél fogsz ácsorogni, amíg a többiek a friss bruschettát megeszik előled. Baguette helyett használhatsz bármilyen szeletelhető kenyérfélét (pl. ciabatta vagy egyszerű fehér kenyér), de gyorsaság és állag szempontjából ezt javaslom.

A sajt nem kötelező, de erősen ajánlott, mert illik hozzá. Egyszerűbb beszerzés az általános, kevésbé erős ízű, keményebb sajtokból bármelyik (pl. trappista, edami), vagy kifinomultabb megoldás a "fajtasajtok" közül például a parmezán. 



Hozzávalók és elkészítés

  • 1 hosszú baguette (kb. 2 főre elég)
  • 3 db paradicsom
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • 1 kis csokor friss bazsalikom
  • olívaolaj 
  • só, esetleg bors
  • reszelt sajt

A baguette-t kissé ferdén felszeleteljük (csak mert úgy szebb), a szeleteket sorban megpirítjuk. A kész pirítósokat letakarhatjuk, így lassabban hűlnek ki. 

Közben a paradicsomot (igény szerint a sokkolós-vetkőztetős kezelés után) kb. 1x1 cm-es darabokra vágjuk, a bazsalikomot picire felvagdossuk, a fokhagymát átnyomjuk. 

Egy tálba borítunk mindent, megsózzuk (ha szereted, borsozd is meg) és megöntjük olívaolajjal úgy, hogy legyen leve, de ne áztassa szét a pirítósokat. Óvatosan keverjük össze, hogy ne essenek szét a paradicsomkockák.

Tálalás
Ha azonnal nekiesik és gyorsevő a fogyasztó, összerakhatod és szendvicsként tálalhatod, plusz díszítheted egy kisebb bazsalikomlevéllel.

Ha többen vagytok, érdemes külön az asztalra tenni a kenyeres kosarat, a reszelt sajtos és a feltétes tálat. Így fél-önkiszolgáló módban szerkeszthetitek a bruschettákat és nem ázik el a következő, amíg megeszed az aktuális szeletet. 

Jó étvágyat! :)

Indul a "The Leisure Kitchen"

Google azt mondta, kezdjem el a blogolást. Ezek szerint megelégelte, hogy a negyvenhatodik design sablont is megpróbáltam átszerkeszteni, nem baj.

Mitől Leisure? Leginkább attól, hogy nem pörögjük túl és nem csinálunk teljesítménytúrát a főzésből. Ha valami nem úgy sikerült, röhögd ki magad, tanulj belőle és javíts rajta vagy kezdd újra. Legközelebb menni fog. A családom hat hétig evett palacsintát minden nap, ezúton is köszönöm a türelmet. Kezdjük hát az alapokkal.

1. Főzni jó, már csak azért is, mert lesz mit megenni.

2. Melós dolog, néha fáj is, amikor beleáll a kés a tenyeredbe, de ha már gasztroblogot olvasol, nagy eséllyel te is élvezed vagy szeretnéd élvezni az ételkészítést.

3. A vegeta nem ciki. Csak ne sózz utána.

4. A szezonális zöldség-gyümölcs fontossága akkora igazság, hogy már közhellyé vált. December van, elég szomorú és ízetlen lenne estére a sült spárga konzervből...

5. Megéri időnként a hiperek helyett a piacra kiballagni. Bár a cuki idős eladónénik kőkemény marketingfogásokkal élnek és képesek lennének eladni neked a csokor petrezselymet ötszázért (kislányom, ez bijo!), de érettebb, ízletesebb alapanyagot kaphatsz és ettől nyilván finomabb lesz az ételed is. A piacok veleje pedig az őstermelői részleg.

6. Spájz. Nekem ugyan sajnos nincs, de minispájznak találjon helyet a főzőember, akár egy jóképű dobozban a szekrénybe rejtve. Ide kerül minden fontos, de eltartható dolog, ami mindig kell: fűszerek, olaj, ecet, cukor, száraztészta, liszt és barátaik.

7. Apropó, fűszerek: mindenki a saját szája íze szerint használja őket, de azért az alapvető fajták legyenek meg. Ilyen a só, bors, pirospaprika, fokhagymapor, majoranna, babérlevél, petrezselyem, ha bejön a brutál, akkor chili - minél többet főzöl, annál több fűszered gyűlik majd össze. Ha jóképű/csinos a szomszéd, ne vegyél, hátha neki van.

8. Eszközök. Attól függ, mit szeretnél készíteni, de ha már van serpenyőd, tűzhelyed és sütőd, nagy baj nem lehet. (Na jó, a sütő mellé kikészített fogókesztyű sem árt, főleg ha emelkedett hangulatban borozol és a vendégeiddel röhigcsélsz közben.)

9. Tálalás. Ha szép az étel, finomabb is. Ez egy tény.

Szóval no para, ha éhes vagy, indulás főzni. Én is megyek.